- Csak öt dollárt kérek! - mondja a fiatal nő, és leül mellém a padra, aztán kérő mozdulatot tesz, ő is megkóstolná azt a kekszet. New York koldusai éppolyan szomorú látványt nyújtanak, mint a budapestiek, de az amerikaiak öntudatosabbak. A nő huszonöt sincs, ám negyvennek látszik, haja csapzottan hullik az arcába. A háziúr kirakta őt az utcára, mert nem fizette a lakbért, munkája sincs, de valahogy el kell tartania a családját - összegzi kéretlenül - És AIDS-es is vagyok - néz rám várakozva, felpattanok-e mellőle...

A TÖRVÉNY

Ha felpattannék, az az amerikai törvények szerint ad absurdum még diszkriminációnak is minősülhet - gondolom féligmeddig komolyan. Egy 1990-es, az USA összes államában érvényes jogszabály megtiltja a fogyatékosok (és a HIV-fertőzöttek) bárminemű hátrányos megkülönböztetését.
De ha valakit nem szolgálnak ki az étteremben, vagy nem engedik be az uszodába, a könyvtárba, majdnem reménytelen a küzdelme, hogy érvényt szerezzen igazának. Nemcsak a bürokrácia lassúsága és az államról államra változó jogszabályok miatt, hanem mert a félelem gerjesztette sok "apró" elutasítás elsősorban lelki problémákat okoz. Ezt pedig pénzzel vagy bírósági ítélettel bajos orvosolni. Az Egyesült Államokban emberek ezrei vesztik el állásukat, lakóhelyűket, szembesülnek a diszkriminációval. S egyre több homoszexuális férfi és nő van kitéve bántalmazásoknak. A hivatalos vélemény keveseket nyugtat csak meg, az emberek nagy része nem hiszi el, hogy az
AIDS kórokozója csakis vérben és spermiumban található, s a fertőzést nem lehet elkapni uszodahasználat, közős törülköző stb. útján.

ADATOK

1979-ben tizenegyet, 1996-ban már csaknem félmillió AIDS-es beteget regisztráltak az Egyesült Államokban, a HIV-fertőzöttek (HIV-pozitívak) száma elérte az egymillió kétszázezret. A félmillió AIDS-es 48 százaléka fehér, 33 százaléka afroamerikai (vagyis fekete), 17 százalékuk spanyol ajkú. Az Egészségügyi Világszervezet becslése alapján 2000-re 42 millió HIV pozitív lesz a világon, az USA-ban ötmilliós fölötti fertőzést jósolnak.

FÉRFIAK ÉS NŐK

A felnőtt AIDS-esek több mint fele férfival való homoszexuális kapcsolat úján, 32 százalékuk "közös" sterilizálatlan kábítószeres tűtől, 8 százalékuk pedig heteroszexuális érintkezés során fertőződött meg a vírussal. Az AIDS-esek 87 százaléka férfi. A nők helyzetéről nem készült külön átfogó tanulmány, annyi azonban tudható, hogy a hatvanháromezer AIDS-es nő többsége szegény és színes bőrű (egy 1995-ös adat szerint 55 százalékuk fekete). A nők halálozási aránya magasabb, várható életkoruk alacsonyabb a beteg férfiakénál, de ez nem csak a biológiai különbözőségből fakad. A hajléktalanság, a családon belüli bántalmazás, a gyógykezeléshez jutás nehézségei, az elégtelen felvilágosítás - ilyen tényezőket neveznek meg a kutatók.

GYEREKEK ÉS ETNIKUMOK

Az USA-ban hétezer AIDS-es gyereket tartanak nyilván, 56 százalékuk fekete. Talán e kicsi és egyáltalán nem vásárlóképes "piac" az oka, hogy a gyógyszergyárak sokáig nem törték magukat, hogy kifejezetten gyerekek számára fejlesszenek ki AIDS-ellenes medicinákat. S mivel a legtöbb gyógyszer kísérleti stádiumban van, az orvos még csak nem is ajánlhatja a szülőnek. A megoldás: részvétel egy kísérleti programban, mellyel új gyógyszert próbálnak ki. Ehhez kellene megnyerni a kísérletet vezető orvost, ami a fekete szülők számára elérhetetlen lehetőség. Egyébként is, a felvilágosító programok a fehér, középosztálybeli lakosságot célozzák meg. Egy fehér beteg várható életkora kétszer-háromszor hosszabb, mint egy feketéé.

AIDS ÉS A KÁBÍTÓSZER

Becslések szerint az USA-ban 1,2 millióan lövik be magukat rendszeresen intravénás szerrel, köztük igencsak eltérő a fertőzöttek aránya. Cheyenne-ben (Wyoming állam) egyetlenegy HIV pozitív drogost sem találtak, NEW York Cityben 61 százalékuk fertőzött. Az állami felvilágosító kampány nem jut el a közös tűt használókhoz.

BÖRTÖNÖK

A HIV fertőzött börtönlakók számára a gyógykezelés lehetősége szegényes. Vannak börtönök, ahol a betegeket elkülönítve tartják. A homoszexuális érintkezés és a kábitószerhasználat köztudottan, nyilvánvalóan mindennapos, ennek ellenére a rabok nem juthatnak sem óvszerhez, sem steril tűhöz.

BEVÁNDORLÓK

Hivatalos rendelkezés szerint minden bevándorolni szándékozónak és munkát vállalónak AIDS-szűrésen kell átesnie. De tesztelik a külügyi szolgálat tagjait és hozzátartozóit is. Ha valamelyik gyermek vagy családtag HIV-pozitívak bizonyult, az illetőnek máris el kell hagynia külföldi posztját.

GYÓGYKEZELÉS

Bár az eredmények javulnak, a gyógyszerek mindmáig csak az életet meghosszabbító, súlyos mellékhatásokat okozó készítmények. A teljes gyógyulás csodájára még várni kell. Az oltás mint megoldás nemcsak tudományos szempontból várat magára, hanem etikai kérdéseket is felvet: az AIDS túlságosan veszélyes ahhoz, hogy egy esetleges védőoltás hatását embereken teszteljék. A különböző terápiák költsége több tízezer dollárra rúghat évente. Egészségbiztosítás nélkül szinte senki nem képes állni a kiadásokat. A sokat emlegetett két szövetségi illetve állami szisztéma, a Medicare és a Medicaid csak a másodrangú gyógymódok költségeit fedezi. A legveszélyeztetebb rétegeknek még a rendszeres orvosi ellenőrréshez való jutás is nehéz. Sokuk életében azonban - állítja egy szakember - nem az AIDS a legtragikusabb. Az ennivaló előteremtése, a lakbér kifizetése, a gyerekek gondja sokkal több energiát követel tőlük, minthogy a betegségükkel foglalkozzanak.

S az AIDS-ben mindennek ellenére még üzlet is rejlik. Jól jelzi ezt, hogy már HIV pozitívak is köthetnek életbiztosítást. Tízszer-hússzor drágábban az egészséges ügyfeleknél.

Alkalmi beszélgetőpartnerem visszaadja a kekszes zacskót. Elköszön. Alkoholszag csapja meg az orromat Másnap két utcával följebb látom viszont. Rongyokon alszik. Gyerek, család sehol.

Szöveg: Markó Lívia

 

 

Imru's Production 1998. All Rights Reserved