MINTA

A római köztársaság kiépülése és válsága

A római birodalom kiépülése Az etruszk birodalom hanyatlása után Róma kezdett hódító háborúkba, hogy a lakosság földigényét kielégítse. A háborúk a földszerzés révén mind a patríciusoknak, mind a plebeju-soknak hasznot hajtottak. Az i.e. IV. században Róma soro-zatos háborúkban kiterjesztette hatalmát Itália nagy részé-re. -Patríciusok: kiterjedt földbirtokokkal rendelkeztek.

Az ö kezükben volt a gazdasági, politikai, papi hatalom. Ezeket születési elöjogaikra hivatkozva markukban tartották, és mereven elzárkóztak a nép, a plebejusok jogos követelései elöl. -Plebejusok: voltak köztük gazdag és szegény parasztok, kéz-müvesek, napszámosok. Kezdtetben nem is alkottak egységes csoportot, és érdekeik is különbözöek voltak. -A korai köztársaság

Mikor az V. sz. elején a patríciusok nem egyeztek bele a plebejusok adósságainak részletekben való törlesztésébe, a plebejusok nagy része kivonult a "Városból" és sztrájkba lépett. A római gyalogosság nagy részét alkották, s révén az ellenség a kapuk elött volt, a patríciusok kénytelenekvoltak engedni. A következö megállapodásokat kötötték: -a plebejusok külön népgyülésen "ügyvédeket", néptribu-nusokat választhatnak maguknak, akik személye "szent és sérthetetlen".

A néptribunusok útján aztán egyre több jogot harcoltak ki maguknak. -megnyílt elöttük a földszerzés lehetösége -bejuthattak a konzulátusba, a szenátusba, és a föpapi méltóság is megnyílt elöttük -A föníciaiak - punok - több telepet hoztak létre a Földközi- tenger nyugati medencéjének partvidékén. Idôvel a pun gyarmatok az észak-afrikai Karthágó vezetésével iparos-kereskedô birodalommá fejlôdtek.

A város az i.e. IV. századtól állandóan harcban állt a szicíliai görögökkel, ami a Rómával való szövetséghez vezetett. Miután a dél-itáliai görög városok római uralom alá kerültek, az eddigi szövet-ségesek szembefordultak egymással. Szicília birtokáért i.e. 264-ben fegyveres harc tört ki közöttük. A római seregek kezdetben gyors sikereket értek el a szicíliai szárazföldön, Karthágó viszont a tengeren volt erôsebb. A rómaiak ekkor görög segítséggel flottát szerveztek,és hamarosan a tengeren is gyôzelmet arattak. A gyôzelem után Szicília alávetett tartomány, provincia lett, jövedelmének tizedét be kellett fizetnie a római államkincstárba.A vereség után Karthágóban kitört zsoldoslázadás alkalmat adott Rómának újabb pun tar-tományok - Szardínia és Korzika - megszerzésére.E két sziget lett Róma második provinciája. A következô lépésben a Pó völgyét foglalták el a galloktól, az Adriai-tenger túlsó partján is megszerezték a hídfôállást.

A második pun háborúban /i.e. 218-201/ már a Földközi-tenger nyugati medencéjének uralmáért folyt a harc. Hannibál Hispaniából indulva átkelt a Pireneusokon és az Alpokon és északról rontott Itáliára. A római seregeket sorozatosan megverte, de Róma szívósan ellenálllt. Hannibálnak sikerült szövetséget kötnie Makedóniával. A rómaiak újabb seregeket szerveztek,és így a háború második felében magukhoz ragadták a kezdeményezést.A harcok irányítását Cornelius Scipio vette kezébe. Elôször Hannibál utánpótlását vágta el, majd elfog-lalta Hispániát, Szicíliát, végül a hadmûveletek színterét Afrikába tette át. A döntô csatát Záma mellet a rómaiak nyerték meg.

Karthágó kénytelen volt lemondani minden Afrikán kívüli birtokáról, 10 ezer talentum hadisarcot fizetni és flottáját átadni ellenfelének. Ezután Róma enge-délye nélkül még háborút sem kezdhetett. Róma viszont a Földközi-tenger nyugati medencéjének ura és az egész medence elsô hatalma lett. A római uralkodó osztályok gazdasági ér-deke a kelet felé való terjeszkedést követelte. A nagybirto-kosok olcsó rabszolgát, a kereskedôk és az iparosok a görög piacok megszerzését óhajtották.

Róma eleinte nem hódított keleten, csak az egyensúly fenntartására törekedett, és gazdasági, politikai befolyását növelte meg. A II. század közepén megváltozott a római politika, a keleti országok végleges meghódítása következett. Provincia lett Makedónia, Görörország és Åzsia. -Ezzel egyidôben Róma mondvacsinált okból harmadszor is háborút kezdett a punok ellen. Karthágó három évig elke-seredetten védekezett, végül a rómaiak elfoglalták és porig rombolták az egykor virágzó várost. Az országból Afrika néven provincia lett. Róma másfél évszázad alatt kis város-államból a Földközi-tenger medencéjénk ura, hatalmas világ-birodalom központja lett. A nagy hódítások azonban számos gazdasági, társadalmi és politikai kérdést vetettek fel és alapvetô változásokat idéztek elô.

A köztársaság válsága és bukása A köztársaság utolsó évszázadának drámai eseményeit a szicíliai, majd az annak a példájára kitört többi rabszolga-felkelés idézte elö. Ez adta a hátterét a Gracchus testvérek reformmozgalmának,amely a római parasztság hanyatlását igye- kezett megállítani. -Tiberius néptribunus törvényjavaslatát, miszerint az állami földböl legföljebb 1000 római holdat lehessen bé-relni, az így keletkezett maradékot pedig fel kell osztani a nincstelenek között, elfogadták. -Caius néptribunus a földreform kiegészítésére dél-itáliai, és karthágói telepítést javasolt,valamint az itáliai szövet- ségeseknek római polgárjogot akart juttatni.Az állam irányí-tását a szenátus kezéböl a népgyülés kezébe akarta helyezni, ezzel tkp. az athéni típusú demokráciát átültetni. -Mindkét fivért meggyilkolták törekvéseik miatt. -A politika folytatásának az idöközben teljesen átalakult hadsereg lett az eszköze. -Marius katonai zsenije sikeresen nézett szembe a numidiai és a germán fenyegetéssel is. -Marius összesen ötször volt konzul. -Mithridatész pontusi király támadást intézett róma ázsiai részei ellen. Ekkor lépet fel Sulla, aki keleten nagy sikereket aratott. Amikor azonban meghallotta, hogy Rómában a néppártiak mozgolódása a hatalmát veszélyezteti, békét köt és fegyveresen bevonul Rómába,ahol diktátorrá választják.

A rabszolgák legnagyobb megmozdulása a Spartacus-féle rabszolgafelkelés. Ez Sulla halála után indult útjára, elöször azzal a céllal, hogy visszatérnek hazájukba. Azonban visszafordulnak, hogy megdöntsék az uralkodó osztályt, és a helyébe kerüljenek. Azonban Crassus véresen leszámol velük, s a rabszolgatartók is borzalmas bosszút állnak. (6000 rab-szolgát feszítettek keresztre.)

Pompeius, Caius Julius Ceasar, és Crassus triumvirátust alakítottak, így hárman uralkodtak. Azonban Crassus halála után Pompeius Ceasar konzul ellen fordult, aki erre fegyve-res úton átvette a hatalmat. Uralma a szenátus hatalmának végét jelentette. Nagy építkezésekbe kezdett, ezzel munkaal-kalmat teremtve a római proletariátusnak. Ezzel az állam költségeit csökkentette, mivel nem kellett gabonasegélyeket kiosztani. Sok kiszolgált katonát és polgárt telepített le, s megadta nekik a római polgárjogot. Ujjászervezte a szená-tust, bevezette a Julián-naptárt. A szenátussal szemben keményen éreztette a hatalmát. Ezért mondhatjuk, hogy Caesar politikájában egy zsarnok és egy zseniálisan elörelátó államférfi cselekedetei tükrözödnek. Ellenfelei mint a köztársasági szabadság ellenségét gyilkolták meg. Halála után újabb polgárháború tört ki, megalakult a második triumvirátus, Octavianus, Antonius és Lepidus szövetsége által.

Vissza