Gyász/Szégyenoldal

Hosszú töprengés után szeretném megragadni az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek, amiért kimondhatatlanul bolondul viselkedtem. Úgy viselkedtem, ahogy lovaghoz nem méltóan.
Nagy dolgot veszítettem így el, talán a legnagyobb dolgot eddigi életemben. Viselkedésem talán bizonytalanságom és elutasítástól való félelmem miatt volt. És bennem még mindig nem múlt el a dolog. Szóval mélyen érintett.

Gyász érzése futja át szívem Kedves T.G., amikor azon szomorú éjszakára gondolok, amikor ama lisztel töltött Barbapapa pszicholabda utolsó útjára indult, mellyel a megsemmisülésig haladt. Egyszerûen lépett ki világunkból. Nem szólt semmit, csak egyszerûen elpukkadt, és por alakjában elporhadt. Porból volt és porrá lett. Mindannyian boldogan gondolun vissza az együtttöltöttszépidõkre. Amikor Mr. Barba megmentette életünket és sokszor ült oly büszkén az emelvényen, amit csak neki építettünk.

Szomorúan vesszük tudomásul, hogy az oly szükséges konyhai segédeszköz, ama Mikrohullámú Sütõkészülék (Süti) elhalálozott. Halála, azért is oly megrázó, mert még nem jött el az õ ideje. Élete derekán távozott tõlünk. És, hogy miért is. Eme kérdésnél szõrnyûbb nem is lehet!
A világ átka gyûlt benne fel, egy nedves férfi alsónemû formájában. Süti (Mert mindenki így szólította) büszkén végezte munkáját, nem számított, hogy reggel van e, vagy este, vagy éjszaka. Mindig szolgálatkész volt.
Egészen addig míg a lehetõ legváratlanabb pillanatban. Egy gatya benne nem maradt. Az idõvisszaszámláló nem bírta tovább. Csak fûtött és fûtött, melegítette az alsónemût. Süti tudta, hogy így nem meget tovább, de mint a jó gép, nem adta fel. Még akkor sem, amikor a gatya begyulladt, mint a máglya és csak égett és égett. Próbált leállni, de ekkor már késõ volt. Az elõlap megbuggyant és ezzel vége volt. Emléke mindig velünk marad. Egy fontos dolog azonban megmaradt utána!
Nedves Gatyát soha ne száríccs Mikroban!