Pszichológiai választható előadás. Válaszd ezt!

- Grünwald Imre -
Pszichológiai előadás
Az énkép kialakulása

A vizsgált téma : az énkép kialakulása serdülő korban. Az ehhez felhasznált forrás sok igazságot tartalmaz, sok aktuális, ma is érvényben lévő viselkedési forma, gondolkodási mód megtalálható benne. Azonban szerepel benne olyan felmérés is, mely a fél évszázaddal ezelőtti gondolkodásmódot tükröz. A legtöbb felmérés húsz évvel ezelőtt, az 1970-es években, más politikai és társadalmi légkörben készült. Ez nemcsak a felmérések készítésének időpontjából, hanem a politikai utalásokból is kiderül. Más légkör más véleményt eredményez. Azonban vannak olyan dolgok is melyek minden politikai rendszerben, minden társadalmi helyzetben azonosak.

A különböző felmérések legnagyobb része angol és magyar középiskolákban készültek, hiszen ebben az életkorban kezd igazából kialakulni az énkép. Fiatalabb korban még nem beszélhetünk önképről, mert ebben az életkorban még elég erős a befolyás. Kezdetben nagy jelentőssége van a szülői befolyásnak, majd a szülői befolyást folyamatosan felváltja a nevelői, a tanári befolyás. A gyerekek nagy jelentősséget tulajdonítanak a szülői, tanári szónak.

Énkép kialakulásáról igazából csak akkor beszélhetünk, amikor a különböző felnőtt befolyás megszűnik. Természetesen a felnőttek hatása is nagyon fontos az ember énképének kialakulásában. De elérkezik a kor, amikor a serdülő lázad környezete ellen. Ekkor más példaképeket keres. Felmérések szerint egy 13-14 éves gyermek énképének meghatározásakor még csak nembeli és korbeli megkülönböztetést tesz társaival szemben. Az életkor haladtával a megkülönböztetés egyre finomabb, részletesebb lesz.

16-17 éves fiúk öntudatának jellemzoi:

Egy kitöltött teszt alapján az ilyen idős fiúk többsége (80-100%) vallja, hogy a fiúk fő jellemzői, hogy :

  1. Bátrak, sőt merészek, mernek kockázatot vállalni.
  2. Nagy bennük a szabadság és függetlenség vágya.
  3. Nagyra becsülik a bátorságot.

A felnőtteket úgy ítélik meg, hogy őket főleg a józan ész uralma, a nagy önbizalom, a szociális terhek hordozása, és a konformitás jellemzi.

A serdülő lányokról úgy vélekednek, hogy őket a "női tulajdonságok" különböztetik meg a fiúkétól.

Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy nem konformisták, azaz nem rabjai előítéleteknek, és szokásoknak, mint a felnőttek.

16-17 éves lányok öntudatának jellemzoi:

A serdülő lányok önmagukról alkotott véleménye kevés közös vonást tartalmaz. Csupán két, három tulajdonság, amit a különböző csoportok többsége a serdülő lányok jellemzőinek tart.

  1. Szépnek, kellemes benyomást keltőnek kell látszani.
  2. Könnyen magáévá teszi, ami új
  3. Idegen tőle minden konformista magatartás (Előítélet, szokások, a pénz nagyrabecsülése)

Kevesen tartják azonban a lányokra jellemzőnek a politikai és szociális érdeklődést, sokan hangsúlyozzák a családtermtés, a családi élet fontosságát. A felnőtt nőket abban tartják különbözőnek saját maguktól, hogy ők a családért élnek.

 

 
 
Imru's Production 1998. All Rights Reserved

 

 

Önértékelés az osztálytársak és saját megítélés alapján:

Radnai Béla készített egy érdekes felmérést 1959-ben arról, hogy elsős másodikor gimnazisták hova helyezik magukat egy emelkedő görbén. A kapott eredmények alapján Béla megállapította, hogy a tanulók önértékelése 15-16 éves korban még nem látszik elég differenciáltnak s elég önállónak. Önértékelésükben a tanár értékelése még erősen tükröződik. Önértékelésükben még a vágyott szint is kifejeződik. Véleménye szerint a rangsorolásban sem tudtak elég tárgyilagosak és szakszerűek lenni. Általában túlértékelték egymást, önmagukat pedig leértékelték. A második osztályban sem talált jelentősebb fejlődést. A gyengébb tanulók általában túlértékelték magukat a jobb tanulók pedig leértékelték saját teljesítményüket a tanári minősítéshez viszonyítva.

Az énkép megnyilvánulása a gimnáziumban :

Azok a tanulók, akik gimnáziumba iratkoztak, már előzetesen számot kellett vetniük képességeikről, hiszen részben ezek figyelembevételével döntöttek úgy, hogy gimnáziumba iratkoznak. A gimnáziumi tanulmányi időszak, azonban még egyszer választás elé állítja a tanulókat. A tanulók csak akkor tudnak biztosan választani a lehetőségeik közül, ha elég széles kitekintésük van a világra és ha tisztában vannak személyiségtulajdonságaikkal is. A választott pályához megvannak a képességeik. Felmérések szerint a gimnáziumi tanulókat három nagy csoportba lehet sorolni.

1. Az első csoportba azok tartoznak, akik korán, még az általános iskola felső tagozatában sokféle területen kipróbálták tudásuk, felismerték, hogy ezeket felső szinten képesek továbbfejleszteni. Ezek a tanulók tisztában vannak vele, hogy milyen képességekkel rendelkeznek és már a második, harmadik osztályban dönteni tudnak abban, hogy milyen pályára indulnak, milyen felsőoktatási intézményben próbálkoznak felvételi vizsgával. Ezek a tanulók nagy buzgósággal tanulnak odahaza és szakkörökön is.

2. A másik ellentétes réteget azok alkotják, akik nem rendelkeznek elég önismerettel, úgy érzik, hogy nincs különösebb képességük, és a gimnáziumot is azért választották, mert ezzel későbbre tolhatják a pályaválasztási döntést. Közülük sokan nem célratörően, minden vonzó perspektíva motivációja nélkül töltik el gimnáziumi éveiket. S ha az iskolában sorozatos tanulmányi kudarcok érik őket, elvesztik önbizalmukat, és pótlékként, ösztönkielégítő szórakozásokkal, partnereknél szerzett örömökkel töltik szabadidejük jórészét. Ezek a serdülők nem is szeretnek szembenézni magukkal, kerülik az önvizsgálatot.

3. A harmadik közbülső réteg is bizonytalan az önértékelésben, mert kiugró sikere sem tanulmányaiban sem egyéb tevékenységeiben sincs. Az e réteghez tartozók általában úgy vélik, hogy a jó jegyekért is nagyon meg kell dolgozniuk. Szinte keresik önmagukat, sokmindennel foglalkoznak, hogy valamilyen téren felfedezhessék magukat, valahol sikert érjenek el. Ezek a tanulók kultúráltak, a mozgalmi életben aktívak, sokoldalúak, csak minthogy szétaprózzák idejüket, egyetlen irányban sem mélyült el érdeklődésük, még a negyedik osztályban sem tudják igazán milyen élethivatást kellene választani. Ezeknek a serdülőknek, tehát még az énképük is képlékeny.

Fejlett énkép ezek szerint a legtöbb embernél csak az érett felnőtt korban alakul ki.

Az énkép letisztulása a serdülokor végén :

A serdülőkor tele van ellentmondással. Ezek az ellentmondások a környezettel lassan feloldódnak. A szülő, a pedagógus évről évre említi, hogy a serdülő mennyit fejlődik gondolkodásban, értékítéletben, alkalmazkodóképességben. A szülők, a nevelő elismerik, hogy a tanuló elindult a felnőttség útján, mind több olyan tulajdonsággal rendelkezik, amivel később meg tudja oldani életfeladatait.

Ezt a "szociális visszajelzést" megérzi a serdülő is. A pubertás kezdetén szembefordult az őt gyermekként kezelő tekintélyi stílussal és parancsoló magatartással, igyekezett kivonni magát a felnőttek kínálta viselkedésmodellek sugalmazása alól. Most a serdülőkor végén igyekszik beilleszkedni a felnőttek világába, hajlamos bizonyos kompromisszumokra. Mihelyt őt is felnőttként tekintik és az ő véleményét is meghallgatják, azonnal kész vállalni a családi, iskolai, társadalmi együttélés szabályait. A szülő is egyre jobban felnőttként tekinti gyermekét, elfogadja vitapartnerként, a gyermek-szülő viszony harmonikussá válhat. Stabilizálódik a serdülő személyisége.

A későbbiek során a pályaorientalizáció, a pályára állás az ÉLET sokat módosít az énképen.

+ Serdülőkori egyéniségek kialakulása (2)