Bevezető

Tian An Men tér

Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretném leszögezni, hogy az alább leírtak nem tényadatok, az aktuális helyzetet ábrázolják 2005-ben úgy, ahogy én láttam, tapasztaltam. A kritikus megállapításokkal nem kívánok senkinek ártani. Írásom célja az, hogy segítsek azoknak az embereknek, akik a közeljövőben Kínába kívánnak látogatni. Az írás fél év tapasztalatából táplálkozik, nem szépirodalmi jellegű, hanem az adatokra és információkra koncentrál, segítve a gyors beilleszkedést és a tájékozódást az országban.

Kína a XX. század végén és a XXI. század elején igen nagy gazdasági és kulturális változásokon ment át. Még az alatt a fél év alatt is szinte szemmel látható volt a fejlődés, amióta Kínában vagyok. A fejlődés következtében sok információ, amit alább leírok, hamarosan elavul, vagy értelmét veszti.
Az írás ingyenesen felhasználható bárhol, bármire, bárki által egyetlen kikötéssel: Kérlek hagyj egy üzenetet a vendégkönyvemben, és írd meg mire használtad fel az írásomat, hogy tudjam, segítettem valakinek.

Különbségek Magyarország és Kína között

Tiltott Város

Azok a különbségek, amelyekre látogatásom előtt gondoltam, mégsem akkora különbségek

A magyar emberek mást gondolnak Kínáról, mint ami a valóság. Ezért tartom fontosnak, hogy leírjam azokat a gondolataimat erről a hatalmas országról, melyek még otthon fogalmazódtak meg bennem. Én is teljesen másképp képzeltem el Kínát, mint amilyennek később megismertem.

Mielőtt kiutaztam úgy gondoltam Kína egy időutazás lesz számomra. Visszamegyek a hatvanas évekbe, és ismét megtudom, milyen is volt a kommunizmus Magyarországon. Úgy gondoltam utazásom nem térben, hanem inkább időben zajlik majd. Nem így lett. Mind a politikai, mind az ország gazdasági helyzete sokkal korszerűbbnek bizonyult, mint azt korábban gondoltam.

Ha Magyarországhoz szeretném hasonlítani Kínát, a legnagyobb különbség kulturális és nyelvi területen tapasztalható, ezt követik a gazdasági, majd a terület nagyságából adódó különbségek. A kulturális különbségekre már otthon gondoltam.

Idős kínai a Tian An tér melletti parkban

Kulturális és vallási különbségek

Tudtam, hogy Kína nem keresztény ország, de hogy ebből pontosan mi következik a mindennapokban, azt nem gondoltam át. Nem tudtam, és nem is számítottam rá, hogy az üzletek, és a hivatalok egy része nyitva van szombaton és vasárnap is. Nincs karácsony. Ez már annyira belém rögzült, hogy nem gondoltam át, 2004-ben nem lesz igazi karácsonyom, nem lesz karácsonyi hangulat körülöttem, a szenteste egy lesz a sok közül

.
Kínában más naptárt használnak. Bár működik a magyarok által megszokott Gergely naptár is, de a születéseket és az újévi ünnepségeket általában holdévben mérik. Érdekes volt, amikor szeptember 28-án, a születésnapomon teljesen véletlenül, arról kérdeztem az egyik tanítványomat, mikor van a születésnapja, ő azt válaszolta, hogy szeptember 28-án. Boldog születésnapot kívántam neki, mire az volt válasz, hogy bár a születésnapja szeptember 28-án van, de az nem az adott nap, hanem a holdév szerinti szeptember 28-án, ami egy teljesen más dátum.

A nyelvi nehézségek

Ahogy mi magyarok, a kínaiak többsége sem beszél idegen nyelveket. Az eddigi utazásaim során megszoktam, hogy bármerre járok, találok olyan embert, aki legalább pár szót beszél angolul. Kínában a jól bevált módszerem az, hogy keresek egy jól öltözött, húszas éveiben járó kínait, aztán vagy tudok vele kommunikálni vagy nem, de legtöbbször igen. Ez a módszer még vidéken is beválik.

Kínai és angol nyelvű felirat egy piaci "kirakatban"

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy még ma is minden szót lefordítanak kínaira. A neveket is. A Mc Donald’s például "Májdanláo". Az olyan általánosan ismert és használt szavaknak, mint például hamburger, toalett, Internet, busz szintén megvan a kínai megfelelője, melynek hangzása még csak meg sem közelíti az eredeti angol-latin szó hangzását. Ezért fordulhat elő, hogy hiába használja az ember a legáltalánosabban elterjedt szavakat a megértés érdekében, csak értetlen arcokat lát, és nem kap segítséget, annak ellenére, hogy a kínaiak segítőkészek.

A kínai emberek általában rosszak a "kézzel-lábbal" folytatott kommunikációban is. Sokat gondolkoztam azon, hogy ennek mi lehet az oka, de azt hiszem megtaláltam a megoldást. Az ország nagyon sokáig teljesen zárt volt, most pedig hirtelen megnyílt a világ felé. Az emberek nem tanulták meg még a kezüket használni. Sokszor előfordult például, hogy egy kínai szót használva csak arra voltam kíváncsi, hogy a célpont, ahová menni szeretnék jobbra vagy balra van-e. Így a kezemmel felváltva két irányba mutattam. A kérdést értették, de az egyszerű "megmutatom a kezemmel, merre van" helyett kifejtette kínaiul, hogyan kell odajutni. Ebből persze semmit nem értettem. Egyfolytában figyeltem, merre mutat. A kezét azonban egyszer sem emelte fel. A nagy és a kicsi, a "mennyibe kerül" nemzetközi jelét sem ismerik és egy csomó más jelet sem. A "mennyibe kerül" kérdésre a választ az általánosan használt számológépre való mutogatással kaphatjuk meg.
A tagadószót tartalmazó kérdésre érkező válasz is érdekes dolog. Az "Akkor nem arra kell mennem?" kérdésre rögtön jön a válasz: "Igen.". Ezt sokáig nem tudtam megszokni. A kínai válasz annyit tesz, hogy "Igen, egyetértek veled, nem arra kell menni."

Példa egy tipikus "Csing-lish" kifejezésre HOTEL helyett HOTAL

A kínai nyelv a közhiedelemmel ellentétben nem bonyolult, legalábbis az alapokat tekintve. Ami bonyolult, az a kínai írás. Hihetetlen mennyiségű karaktert használnak, és az összesen nem is lehet megtanulni. Bár manapság már új és egyszerűsített kínai jeleket használnak, és bevezettek egy a latin ábécére épülő írásmódot is, a helyzet még most sem mondható egyszerűnek. A nagyobb városokban könnyű a tájékozódás, mivel a legfontosabb dolgokat lefordítják angolra is, de vidéken még mindig nehéz boldogulni.
A hangsúly is nagyon érdekes a kínai nyelvben. Ha az új, latin betűkre épülő szöveget felolvassuk, az még közel sem jelenti azt, hogy érteni fognak bennünket. Például a "ma" hangsornak 4-5 jelentése is van a kínai nyelvben, attól függően hogyan hangsúlyozzuk. Mondhatjuk például ezzel a szóval, hogy "Ő az édesanyám", de ha nem figyelünk, akkor azt mondjuk saját édesanyánkra, hogy "Ő egy ló."

Következő oldalra >>