 |
Bevezető |
 |
Mielőtt
bármibe is belekezdenék, szeretném leszögezni, hogy az alább leírtak
nem tényadatok, az aktuális helyzetet ábrázolják 2005-ben úgy, ahogy
én láttam, tapasztaltam. A kritikus megállapításokkal nem kívánok
senkinek ártani. Írásom célja az, hogy segítsek azoknak az embereknek,
akik a közeljövőben Kínába kívánnak látogatni. Az írás fél év tapasztalatából
táplálkozik, nem szépirodalmi jellegű, hanem az adatokra és információkra
koncentrál, segítve a gyors beilleszkedést és a tájékozódást az
országban.
Kína a XX. század végén és a XXI. század elején igen nagy gazdasági
és kulturális változásokon ment át. Még az alatt a fél év alatt
is szinte szemmel látható volt a fejlődés, amióta Kínában vagyok.
A fejlődés következtében sok információ, amit alább leírok, hamarosan
elavul, vagy értelmét veszti.
Az írás ingyenesen felhasználható bárhol, bármire, bárki által egyetlen
kikötéssel: Kérlek hagyj egy üzenetet a vendégkönyvemben, és írd
meg mire használtad fel az írásomat, hogy tudjam, segítettem valakinek.
 |
Különbségek
Magyarország és Kína között |
 |
Azok a különbségek, amelyekre látogatásom előtt
gondoltam, mégsem akkora különbségek
A
magyar emberek mást gondolnak Kínáról, mint ami a valóság. Ezért
tartom fontosnak, hogy leírjam azokat a gondolataimat erről a hatalmas
országról, melyek még otthon fogalmazódtak meg bennem. Én is teljesen
másképp képzeltem el Kínát, mint amilyennek később megismertem.
Mielőtt kiutaztam úgy gondoltam Kína egy időutazás lesz számomra.
Visszamegyek a hatvanas évekbe, és ismét megtudom, milyen is volt
a kommunizmus Magyarországon. Úgy gondoltam utazásom nem térben,
hanem inkább időben zajlik majd. Nem így lett. Mind a politikai,
mind az ország gazdasági helyzete sokkal korszerűbbnek bizonyult,
mint azt korábban gondoltam.
Ha
Magyarországhoz szeretném hasonlítani Kínát, a legnagyobb különbség
kulturális és nyelvi területen tapasztalható, ezt követik a gazdasági,
majd a terület nagyságából adódó különbségek. A kulturális különbségekre
már otthon gondoltam.
|
Idős
kínai a Tian An tér melletti parkban |
Kulturális és vallási különbségek
Tudtam,
hogy Kína nem keresztény ország, de hogy ebből pontosan mi következik
a mindennapokban, azt nem gondoltam át. Nem tudtam, és nem is számítottam
rá, hogy az üzletek, és a hivatalok egy része nyitva van szombaton
és vasárnap is. Nincs karácsony. Ez már annyira belém rögzült, hogy
nem gondoltam át, 2004-ben nem lesz igazi karácsonyom, nem lesz
karácsonyi hangulat körülöttem, a szenteste egy lesz a sok közül
.
Kínában más naptárt használnak. Bár működik a magyarok által megszokott
Gergely naptár is, de a születéseket és az újévi ünnepségeket általában
holdévben mérik. Érdekes volt, amikor szeptember 28-án, a születésnapomon
teljesen véletlenül, arról kérdeztem az egyik tanítványomat, mikor
van a születésnapja, ő azt válaszolta, hogy szeptember 28-án. Boldog
születésnapot kívántam neki, mire az volt válasz, hogy bár a születésnapja
szeptember 28-án van, de az nem az adott nap, hanem a holdév szerinti
szeptember 28-án, ami egy teljesen más dátum.
A nyelvi nehézségek
Ahogy mi magyarok, a kínaiak többsége sem beszél idegen nyelveket.
Az eddigi utazásaim során megszoktam, hogy bármerre járok, találok
olyan embert, aki legalább pár szót beszél angolul. Kínában a jól
bevált módszerem az, hogy keresek egy jól öltözött, húszas éveiben
járó kínait, aztán vagy tudok vele kommunikálni vagy nem, de legtöbbször
igen. Ez a módszer még vidéken is beválik.
|
Kínai
és angol nyelvű felirat egy piaci "kirakatban" |
Tovább
nehezíti a helyzetet, hogy még ma is minden szót lefordítanak kínaira.
A neveket is. A Mc Donald’s például "Májdanláo". Az olyan általánosan
ismert és használt szavaknak, mint például hamburger, toalett, Internet,
busz szintén megvan a kínai megfelelője, melynek hangzása még csak
meg sem közelíti az eredeti angol-latin szó hangzását. Ezért fordulhat
elő, hogy hiába használja az ember a legáltalánosabban elterjedt
szavakat a megértés érdekében, csak értetlen arcokat lát, és nem
kap segítséget, annak ellenére, hogy a kínaiak segítőkészek.
A
kínai emberek általában rosszak a "kézzel-lábbal" folytatott kommunikációban
is. Sokat gondolkoztam azon, hogy ennek mi lehet az oka, de azt
hiszem megtaláltam a megoldást. Az ország nagyon sokáig teljesen
zárt volt, most pedig hirtelen megnyílt a világ felé. Az emberek
nem tanulták meg még a kezüket használni. Sokszor előfordult például,
hogy egy kínai szót használva csak arra voltam kíváncsi, hogy a
célpont, ahová menni szeretnék jobbra vagy balra van-e. Így a kezemmel
felváltva két irányba mutattam. A kérdést értették, de az egyszerű
"megmutatom a kezemmel, merre van" helyett kifejtette kínaiul, hogyan
kell odajutni. Ebből persze semmit nem értettem. Egyfolytában figyeltem,
merre mutat. A kezét azonban egyszer sem emelte fel.
A nagy és a kicsi, a "mennyibe kerül" nemzetközi jelét sem ismerik
és egy csomó más jelet sem. A "mennyibe kerül" kérdésre a választ
az általánosan használt számológépre való mutogatással kaphatjuk
meg.
A tagadószót tartalmazó kérdésre érkező válasz is érdekes dolog.
Az "Akkor nem arra kell mennem?" kérdésre rögtön jön a válasz: "Igen.".
Ezt sokáig nem tudtam megszokni. A kínai válasz annyit tesz, hogy
"Igen, egyetértek veled, nem arra kell menni."
|
Példa
egy tipikus "Csing-lish" kifejezésre HOTEL helyett
HOTAL |
A
kínai nyelv a közhiedelemmel ellentétben nem bonyolult, legalábbis
az alapokat tekintve. Ami bonyolult, az a kínai írás. Hihetetlen
mennyiségű karaktert használnak, és az összesen nem is lehet megtanulni.
Bár manapság már új és egyszerűsített kínai jeleket használnak,
és bevezettek egy a latin ábécére épülő írásmódot is, a helyzet
még most sem mondható egyszerűnek. A nagyobb városokban könnyű a
tájékozódás, mivel a legfontosabb dolgokat lefordítják angolra is,
de vidéken még mindig nehéz boldogulni.
A hangsúly is nagyon érdekes a kínai nyelvben. Ha az új, latin betűkre
épülő szöveget felolvassuk, az még közel sem jelenti azt, hogy érteni
fognak bennünket. Például a "ma" hangsornak 4-5 jelentése is van
a kínai nyelvben, attól függően hogyan hangsúlyozzuk. Mondhatjuk
például ezzel a szóval, hogy "Ő az édesanyám", de ha nem figyelünk,
akkor azt mondjuk saját édesanyánkra, hogy "Ő egy ló."
Következő oldalra >>
|