Olcsó szálláslehetőségek

Egy előkelőbb szálloda belülről

Kívülről vizsgálva Kínát úgy néz ki, hogy nem túl egyszerű szállást találni, de ez nem így van. Mindenki megtalálhatja a magának megfelelő szállást. Egyre kevesebb az olyan hely, ahol külföldi nem szállhat meg, de sajnos még mindig elég sok van belőlük. Hogy ennek mi a pontos oka, azt nem tudom, de szerintem ez a jelenség 2006-ig, az olimpiáig megszűnik.

Kínában a hátizsákos turisták hamar megtalálhatják a számukra legkedvezőbb szálláshelyet. Ebben a segítségükre lehet a Lonely Planet vagy az Internet. Kínában igen kiépült a Hostelling International (HI) hálózat. Majdnem minden nagyvárosban találunk egy HI helyet, ahol olcsón tudunk megszállni. Megérkezésem után nemsokára kezembe került egy kis füzet, melyben az ország összes HI helyét felsorolták. Ha hátizsákos turistaként érkeznek Kínába, érdemes utánajárni ennek a füzetnek.

A legnépszerűbb (legolcsóbb) hostelek nyáron és a tanítási szünetek idején mind teltházasak, nehéz helyet találni bennük. Jó módszer, ha az ember már 7 órakor megérkezik, és vár az első emberre, aki kijelentkezik, majd rácsap a szobájára. Utazásaim során sok helyen megfordultam, de nem tudok általánosságokat mondani a hostelekről. A helyek minősége igen változó, a nagyon rossztól az igen kiválóig minden előfordul. Azt sem lehet mondani, hogy a szállás minősége az ártól függ. Szálltam meg nagyon jó helyen igen olcsón, és nagyon rossz helyen, drágán. A szállások árából is lehet alkudni, még akkor is ha sok helyen furcsán néznek ránk az első pillanatban.

Egy olcsóbb szállás

Korábban már említettem, hogy vannak olyan helyek, ahol külföldiek nem szállhatnak meg. Nos, van jó pár olyan HI szállás, ahol kínait nem nagyon láttam. Ahol pedig voltak, ott külön szobákban laktak. Hogy ez miért van, szintén nem tudom.

Legyen az hostel, vagy szálloda bejelentkezéskor szigorú papírmunkán kell átesnünk. A külföldiek tartózkodási helyét ugyanis, mint azt fent említettem, be kell jelenteni. Ezt bármerre megyünk, meg kell tennünk. Miután elhagytuk az országot, az állam egy szép rajzot tud készíteni arról, hogy merre jártunk.

Bár nem tartozik szorosan a témához, de érdemes megemlíteni, hogy Kínában nincs prostitúció, van viszont masszázs szolgálat. Az elegánsabb hotelekben éjjel 11 óra felé minden este furcsa hívásokat kaptam. Huncut hangú, nevetgélő lányok hangját hallottam. Miután közöltem, hogy nem értem, amit mondanak, és hogy a helyükben én angolul beszélnék, a legtöbbször lecsapták a kagylót, de volt kivétel is. Egyszer egy „Nem értem” „Do you speak English?” kérdés után két perccel az ajtómban egy igen jó külsejű kínai lány álldogált, de nem sokáig, mert gyorsan besurrant hozzám és közölte, hogy ő bizony most meg fog masszírozni engem. Amikor mondtam neki, hogy „No money”, mármint hogy nekem erre nincs pénzem, azt mondta kínaiul, hogy az nem baj. Azért megkérdeztem a szolgáltatás árát, és a választ hallva két lehetőség közül választhattam: vagy ő Kína legjobb masszőrnője, vagy egy kicsit többről is szó van. Végignézve a lányon nehéz volt nemet mondani, de megtettem, és nem telt el két perc sem egy alacsonyabb árfekvésű lány állt a szobám ajtaja előtt. Most már cselesebb voltam, és mondtam neki, hogy nem veszek semmit. Azon az éjszakán már nem zavartak többet.

Látnivalókról általában

Xiani agyagkatonák

Nos, én úgy gondolom, hogy ez az a témakör, amiről a legkevesebbet kell beszélnem, ugyanis a legtöbb útikönyv részletesen ír a látnivalókról. Csak olyan dolgokat szeretnék megemlíteni, ami nem biztos, hogy szerepel ezekben a könyvekben.

Kínában is bevett szokás, hogy a külföldiek többet fizetnek a látványosságokért, mint a helybéliek. A baj csak az, hogy még a helyieknek is igen sokat kell fizetniük, a turisták meg pláne. A kínai árakhoz képest a belépőjegyek nagyon drágák, sokszor irreálisan magasak. A főszezonban pedig még magasabbak, mint elő- és utószezonban. Azt, hogy milyen fontos és mennyire híres az adott nevezetesség, a jegy árából azonnal meg lehet tudni. Összehasonlításképpen csupán egyetlen példa. Pekingben a Tiltott város belépőjének ára 2004 nyarán 60 jüan volt, míg a hozzá igen hasonló és szintén nagyon szép, de kevésbé fontos látványosságé, a Láma Templomé mindössze 25 jüan. A legtöbb látványosság jól karbantartott. A kínaiak büszkék a látványosságaikra, ezért Kína jó turista célpont.

Mobilhálózat és nemzetközi hívások

Az utazási fórumokon igen népszerű téma a mobilhálózat. Lehet-e és érdemes-e magyar mobilt használni Kínában? Milyen lehetőségek vannak a helyi mobilhálózat használatára? Mennyibe kerül, ha Magyarországot szeretnénk hívni? A következő részben ezzel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani.

2005. elején Kínában érdemesebb kínai mobilt használni, és Magyarországot, a kínai hálózatot használva, hívni. Az általam felfedezett legolcsóbb Kína-Magyarország percdíj 8 forint/perc, de ez nem egészen kínai hálózatról történt, és nem mobiltelefonnal kapcsolatos hívás.

Wanfujiang utca az egyk legforgalmasabb

Kínában is használják a GSM mobilhálózatot (China Mobile), de létezik egy Magyarországon ez idáig nem használt hálózati forma is, a CDMA (China Unicom). A két hálózat szolgáltatásai, akárcsak Magyarországon, nem nagyon különböznek egymástól. A különbségek csak árnyalatnyiak. Az árak alacsonyabbak az otthoniaknál, de itt a bejövő hívásokért is fizetni kell. A Magyarországiéhoz hasonló a prepaid és az előfizetéses mobiltelefonok aránya (saját tapasztalat alapján). Mobil nemzetközi hívásokra létezik egy újabb prepaid, nemzetközi hívásokra kitalált IP alapú kártya, melyet sok helyen lehet kapni az utcákon.

A fent említett két lehetőségen kívül létezik egy harmadik, igen olcsó telefonálási lehetőség is. Ez a harmadik mobilhálózat olyan, mintha otthon a Matáv is foglalkozna közvetlenül mobil telefonokkal, és működési területén belül mobilhálózatot létesítene. A kínai vezetékes telefonhálózatot működtető cég (CNC) ugyanis igen sajátos módon, foglalkozik mobiltelefonálással is. Minden városnak megvan a maga mobilhálózata. Minden városban értékesítenek olyan mobiltelefonokat, melyekkel csak az adott városban lehet telefonálni. A telefonban nincs SIM kártya. A percdíjak ezen mobilok esetében megegyeznek a vezetékes telefonok percdíjaiéval. A hálózat minősége vitatható. Metróban csak a másik két szolgáltató telefonjai működnek. Ha az ember a buszon használja ezt a mobilt, sok az idegesítő kihagyás, de ez az ára a percenként 3 forintos mobilnak. (Az első három perc 6 forintunkba kerül). Megismerni ezeket a telefonokat úgy lehet, hogy csomagban árulják. Az én telefonom 260 jüanba került, amiből 300 jüannyit le lehet beszélni, ami azt jelenti, hogy nincs havi előfizetési díj, melyet normális esetben levonnának a prepaid kártyánkról. Sok esetben a prepaid rendszerű kártyákról is levonnak havi előfizetési díjat. A magyar mobiltelefonok használata a jelenlegi állapotban igen drága. Mielőtt kiutazunk nagyon ajánlott kikérdezni a szolgáltatót az árakról.

Internet hozzáférés

Az internet kávézó kínai jele

Kínában egyre népszerűbb az Internet, mely fogalom leggyakrabban a chatet és a hálózati játékokat foglalja magában. A huszonéves kínaiak kínos tömege jár Internet-kávézókban. Sokszor láttam már nyilvános családi megfenyítést egy-egy Internet-kávézóban, amikor a szülők rájöttek, hogy egyetlen gyermekük tanulás helyett más emberek fejét lövi szét virtuálisan. A turisták szempontjából azonban előnyös ez a tendencia. Internet-kávézót találni Kínában nem túl nehéz dolog, feltéve, hogy ismerjük az Internet kávézó kínai jelét. Ha nem ismerjük, akkor két problémával kell szembe néznünk. Az egyik az, hogy az Internet-kávézók csak úgy működhetnek gazdaságosan, ha olcsó a terem bérleti díja, ezért a legtöbb kávézó eldugott helyen van, így csak a feliratok alapján tudjuk megtalálni őket. Az Internet-kávézókat elsősorban nem turistáknak építik, ezért a reklámokon nem szerepel a hely megnevezése angolul, így a mit sem sejtő turisták igen könnyen elsétálnak a kávézó mellett. Ha azonban kiírták angolul is, ez azt jeleni, hogy a kávézóban beszélik az angolt. Ez azonban nem feltétlenül jó hír, mert ez egyben azt is jelenti, hogy egy órás internetezés díja többszöröse a kínai Internet-kávézókénak.

Az Internet használatának díja attól függ, hogy hány órát használjuk, és hogy tagjai vagyunk-e az Internet-kávézó Internet körének. 2005 elején az internetezés díjai a következők.
Mit sem sejtő turisták rendelkezésére álló Internet-kávézóban 10 jüan/óra - általános díj egy órára 3 jüan, tagoknak 2 jüan. Vidéken az általános ár sok helyen 2 jüan. Előre kell fizetni, majd az összeget leinternetezhetjük. Adott esetben a megmaradt összeget visszakapjuk. Furcsa lehet számunka a kínai nyelvű operációs rendszer. Érdemes úgy érkezni Kínába, hogy előtte memorizáltuk, hogy melyik menüpont merre van!

Bevásárló központ Xianban

A korábbi Internet-kávézótüzek megakadályozására igen szigorú törvényt hoztak Kínában. Minden Internet-kávézónak be kell zárnia éjfélkor, és az Internetet csak 18 éven felüli személy használhatja. Más kérdés, hogy a fent említett szabályokat nem sokan tartják be. Van azonban egy olyan szabály, amit betartanak. Súlyosan büntetik a pornográf oldalakat letöltőket. A kávézókban a személyzet erősen figyeli az internetezőket.

Az Internet sebessége igen jó, sőt meglepően jó. Problémát jelent azonban, hogy a legtöbb helyen tiltott bármilyen eszköz csatolása a számítógéphez, mellyel azt is megakadályozzák, hogy az elkészített képeinket feltöltsük az Internetre, vagy a letöltött zenéket feltöltsük az MP3 lejátszónkra.

Mindezek ellenére a legtöbb Internet-kávézó igen kényelmes, és elég gyakran légkondicionált. Sok helyen árulnak nem túl drágán meleg ételt és innivalót is. A fő szabály, hogy nem eszünk a billentyűzet felett, itt nem érvényes. Az általános szabályt, mely arra vonatkozik, hogy a billentyűzet használata után mossunk kezet, itt még inkább érdemes betartani.

Posta és csomagküldés

A kínai posta nagyon hasonlít a magyar postára (még a színe is), vannak azonban különbségek. Ilyen különbség, hogy ha az ember csomagot ad fel a posta alkalmazottai előszeretettel kíváncsiskodnak, hogy mi van a csomagban. Vannak ugyanis tiltott dolgok, amiket nem lehet küldeni. Ilyen tiltott dolog például a DVD. A DVD lemezeket már próbálják a vám előtt megfogni. Eddig nekem mindig a postások szeme előtt kellett bepakolnom a csomagomat. Nem volt kellemes érzés. Csomagküldésre az állami posta három lehetősége mellett (gyors, közepes sebességű és lassú csomagküldés) mellett létezik még az EMS szolgáltatás, ami drágább, de állítólag biztonságosabb, és nem kíváncsiskodnak a tartalom után. Tudni kell a célállomást, ami esetünkben lehet Magyarország is. Az EMS szolgáltatáson mellett van egy másik szolgáltatás is, melyet főleg az oroszok vesznek igénybe: a Cargo cégekkel, hajón küldik haza csomagjaikat. Szintén zárójelben szeretném megjegyezni, hogy az általános életszínvonalhoz és gazdasági színvonalhoz képest a nemzetközi postadíjak igen magasak, még a képeslapküldés esetében is.

<< Vissza az előző oldalra | Következő oldal >>