Pénz

Pénzváltás

Kínai bankautomata

Az euróról és a dollárról a helyi pénzre, jüanra való átváltás igen könnyű. Az árfolyam minden bankban egyforma, és ha turisták vagyunk, nem érdemes feketézéssel foglalkozni. Kevés ember foglalkozik feketén pénzváltással, mert nem éri meg. Mellesleg jegyzem meg, hogy a jüan általános magyar neve mellett létezik a „nép pénze” kifejezés, valamint a „kváj”, azaz egység, mely kifejezést szívesebben használják a kínaiak.
Annak, aki hosszabb időt kíván Kínában tölteni, érdemes megtanulni a számokat kínaiul, mert jól jön, ha alkudni szeretne. Ha ez mégsem menne, akkor legalább a speciális kézjelzéseket, mellyel 1-10-ig egy kézen minden szám kifejezhető. (Ez például a metróban is hasznos, ha fizetni szeretnénk, és azt kérdezik, hány jegyet kérünk)

Visszatérve a pénzváltáshoz. A valutáról jüanra váltás gyermekjáték, és ez a hétköznapi turisták számára elég információ. A jüanról dollárra, vagy euróra váltás viszont már sokkal nehezebb. Itt Kínában sokan mondják azt, hogy hivatalosan lehetetlen is. Ha elhagyjuk az országot, és maradt pár jüanunk, akkor azt később nyugodtan használhatjuk otthon gyújtósnak is, mert másra nem lesz jó.

Pénzváltáskor, ha több mint 100 dollárt szeretnénk váltani, sokkal több a papírmunka, ezért én mindig 99 dollárt váltok be. Ilyenkor visszaadnak 1 dollárt, és így megszabadultam a papírmunkától.

Forgalmas piac

Kínai pénz

Bár már itt vagyok több mint fél éve, még mindig nem ismerem az összes pénzt, és főleg a kicsikről nem tudom, hogy melyik melyik. Ezzel nem csak én vagyok így, ezért ezt a helyzetet sokan szeretik kihasználni. Például Pekingben, a belvárosban, ahol általában sok a turista, az üzletekben az alkalmazottak előszeretettel kérnek 5 Mao helyett (fél jüan) 5 jüant. Ezért érdemes tanulmányozni a pénzeket.
A legnagyobb címletű pénz a 100 jüanos. Létezik ezen kívül 50, 20, 10, 5, 2, 1 jüanos. A címleten kívül arra is figyelni kell, hogy például két ugyanolyan címletű pénz nem biztos, hogy ugyanúgy is néz ki. A jüan váltópénze a Mao, a Mao váltópénze a Fen, ezekből is van mindenféle, de ezeket még nem sikerült kibogarásznom, hogy mi micsoda és mennyit kell használni, hogy fizetni tudjak vele. A legkisebb címletű papírpénz az egy fen, de Mao papírpénz is van 5 és 1 Mao. Érdekesség, hogy az összes jüanon Mao képe látható. (De a Maón nem látható a Jüan képe!

Pénzfizetéskor nem csak arra kell figyelnünk, hogy ne verjenek át, mert nem ismerjük a pénzeket, hanem arra is, hogy ne kerüljön hamis pénz a birtokunkba. Kínában igen sok hamis papírpénz van forgalomban, és léteznek nagyon jó hamisítványok is. A hamisítvány megismerésének jelenlegi legjobb módszere a pénz csörgésének, érdességének és a fényvisszaverésének vizsgálata.

Veszélyhelyzetek

Különleges ételek piaca

Ha Kínát olyan országokkal hasonlítom össze, ahol már jártam, akkor azt kell hogy mondjam, Kína egy biztonságos ország. Kevés az esély rá, hogy kirabolnak, megtámadnak vagy valami baj ér bennünket. Az általános biztonsági szabályokat betartva véleményem szerint még a Budapestinél is kevesebb az esélye, hogy valami történik velünk. Többször sétáltam már veszélyesnek látszó környéken is, és soha nem éreztem magam veszélyben.

Oda kell azonban figyelni az árusokra, akik jó pár trükköt ismernek a megrövidítésünkre. Miután megvettünk 5 képeslapot, és azt gondosan becsomagolták nekünk, érdemes a csomagot megint kinyitni, és újra megszámolni. Minél nagyobb gondossággal csomagolták, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy kevesebbet raktak bele (véletlenül).

A belvárosi pedálos triciklistákkal is vigyáznunk kell. Még ha a leghatározottabban mutatják is nekünk, hogy az útiköltség 3 jüan lesz, biztosak lehetünk benne, hogy a végösszeg nem három, hanem 300 jüan. Ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy az ár irreálisan magasnak tűnik (a magyarországinak több, mint a másfélszerese) és nem azért olyan magas, mert valami nagyon luxus szolgáltatást kértünk, egyszerűen ne fizessük ki. Csak annyit adjuk, amennyibe tényleg úgy gondoljuk, hogy kerül. Ne tévesszen meg a kínai eladó vagy szolgáltató agresszivitása. Ha megkapja az irreálisan magas összeget, az agresszió egy pillanat alatt egekbe törő boldogsággá változik, és ismét a régi arcát látjuk.

Az igénybe vett szolgáltatásért mindig előre egyezzünk meg az árban. Ha nem így teszünk, bajba kerülhetünk. Ne fizessünk előre, és ne kapkodjuk el a fizetést sem, nyugodtan gondoljuk át a dolgot, ne zavarjon, hogy siettetni próbálnak bennünket!

Higiénia

A vonat sem kivétel

Kína nem tartozik a leghigiénikusabb országok közé. Bár a főváros és a nagyobb városok igen szépen karbantartottak, a vidékiek még mindig hihetetlenül mocskosak és büdösek. A környezetszennyezés is igen nagy, így a levegő sem túl friss. Tartsuk be az általános higiénia szabályokat, de próbáljunk meg az otthoninál többször kezet mosni, és ne igyunk a csapból vizet. Azért ha ezeket a szabályokat nem tartjuk be, az még nem egyenlő a halállal, de nem túl jó a szervezetnek.

Köpködés

A köpködés a kínaiak kedvenc szokása. Nem az amolyan kidobjuk a szánkon, hanem a jól előkészített, hörgetve visszaszívott, és jól összegyűjtött, már-már agyból jövő, figyelemfelkeltő köpet, melyet vagy elénk, vagy mögénk köpnek, szerencsétlen esetben (ez még velem nem fordult elő) ránk.
Bár zsebkendőt már majdnem mindenhol lehet kapni, csak kevesen használják. Az orosz zsebkendő (azaz orrunk tartalmának az utcára való ürítése) még mindig sokkal népszerűbb. Ezen a téren is érdekes megfigyelni a generációk közötti különbségeket. A középkorúak nem mindegyike köpköd a betonra, van, aki már zsebkendőbe, a fiatalabbak nagy része, legalábbis a városokban már nem köpköd.

Nyitott rövidnadrág a "nagy dolgoknak"

Toalett

Vidéken még mindig általános a moslék, a szennyvíz utcára ürítése. A gyerekek majdnem mindegyikének lyukkal ellátott nadrágja van, mely azt a célt szolgálja, hogy ha nagydolguk van, nem kell költeni pelenkára, mert el lehet intézni a dolgot az utcán is. Csak le kell guggolni, és már mehet is. Sokszor lehet anyákat látni, ahogy kakiltatják vagy pisiltetik a gyereket az utcára. Az utcákon sokkal több dolgát végző embert lehet látni, mint Magyarországon, annak ellenére, hogy igen sok jól felszerelt, ingyenes és legtöbbször igen tiszta nyilvános WC van.

A kínai WC-k nagy része pottyantós WC, melynek több variációját is láttam már. A legalapvetőbb az egy vájat a földben, mely lejt és a vájat felett végezhetjük dolgunkat, közben a mellettünk lévő dolgait bámulva. Vidéken nagyon kevés helyen találhatunk ülőkés WC-t, de azért előfordul, főleg az elegánsabb hotelekben. Pekingben majdnem minden nyugati gyorsétkezdében megtalálható a nyugati ülőkés WC. A WC-ben a WC papírt nem érdemes a kagylóba dobni, mert legtöbbször a víznyomás olyan alacsony, hogy eltömődik az egész, és bajban leszünk.

Moslék az utcán

A kínai ételekre érzékenyeknek mindenféleképpen érdemes pár méter WC papírt magukkal vinniük mindenhova. Ha úgy érezzük, hogy nagyon sürgős dolgunk van, nyugodtan sétáljunk be egy ötcsillagos szállodába. Senki nem fog bennünket megállítani, hogy mit keresünk ott. Sokszor még azt is meg szoktam ilyen esetben kérdezni, hogy merre van a WC, és nem hogy elküldenének, de még segítenek is.

Szemetelés

Sokat gondolkoztam azon, hogy miért van ilyen nagyon kevés szemetes tartály Kínában. A legtöbben azt mondják, hogy azért, mert így, az utcaseprők alkalmazásával küzdenek a munkanélküliség ellen. A valódi okot azonban még ma sem tudom. Az igaz, hogy nagyon sok ember takarítja az utcákat, de szerintem a szemetes tartályok nem vennék el az utcasöprők munkáját. Sokszor több száz métert kell a fővárosban is sétálni, hogy a jégkrém papírját ki tudjuk dobni. Így a legtöbb ember nem is próbálkozik szemetesbe dobni a hulladékot. Nagyon sok érdekes módszert láttam már arra, hogyan lehet feltűnés nélkül eldobni a szemetet. A kínaiak mesterei ennek. Legyen város vagy falu estére mindenhol, minden megtelik szeméttel.

A kínai emberekről

Shanghai folyópart tele emberrel

Sajnos azt kell hogy mondjam, több rossz tulajdonságot sikerült összegyűjtenem a kínai emberekről, mint jót. Alapvető szabály, hogy a kínaiak vendégszeretők és kedvesek mindaddig, amíg a pénz nem kerül szóba. A pénz megvadítja őket. Ha bajban vagyunk, és segítséget kérünk, számíthatunk a segítségükre, de ekkor is oda kell figyelni.

A kínaiak soha nem mondják, hogy „nem tudom”. Ha valakinek fogalma sincs arról, merre van az, amit éppen keresünk, akkor sem fogja azt mondani, hogy nem tudom. Útbaigazít az ellentétes irányba. Az úgynevezett kulturális különbségek miatt már sok problémám adódott. A kínaiak szerint minden olyan helyzet, amelyből mi úgy jövünk ki, hogy igen megrövidítettek bennünket anyagilag, csak félreértés. A fent említett 5 Mao helyetti 5 jüanos ár is csak félreértés lehet. A taxis költségnövelő városnéző körútja is félreértés eredménye. Az, hogy mivel mi nem beszélünk kínaiul, és ezért jó pár jüannal többet fizetünk az étteremben, mint a helyiek, szintén kulturális félreértés eredménye.

Munkásnő és gyermeke

Sokan úgy érzik, hogy a kínaiak általában nem szeretik a fehér embereket, de ezt én nem éreztem. Nincs megkülönböztetés a színek között. Az előbb említetteken kívül nem is volt kellemetlen élményem. Kína jó hosszú ideig teljesen zárt ország volt, nagyon sok ember nem látott még élő fehér embert. Sok az olyan kisfalu, ahol mint helyi látványosságot bámulják a látogatót. Sokszor az üzletekből és a házakból is kiszaladtak az emberek, hogy láthassák, ahogy elhaladok az épület előtt. A kisebb falvakban kézzel mutogatnak ránk, mintha sztárok lennénk, érdeklődéssel beszélnek hozzánk kínaiul, és folyamatosan bámulnak.

Kínában nem létezik türelem, sor és együttérzés. A türelem hiányát a legjobban a közlekedésben lehet érezni. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy Kínában nincsenek is nagyon közlekedési szabályok. Ember embernek farkasa, ahogy azt a klasszikus latin mondás tartja. A piros lámpa nem feltétlenül azt jelenti, hogy meg kell állni, a zöld pedig nem azt, hogy most már indulhatunk. Ezzel a mentalitással nagyon hamar kilométeres dugók alakulnak ki. Ha még sárga van, akkor a leforduló autósok elindulnak, és nem érdekli őket, hogy közben a másik sávban lett zöld. Így aztán senki nem tud sehová menni.

Érdeklődő társaság a vonaton

Ha valahol sor alakul ki, legyen az a jegypénztárnál, vagy az úton, vagy a WC előtt, mindig vannak olyanok, akik magukat fontosabbnak gondolják a többieknél, így lelkiismeret furdalás nélkül mennek előre, elfoglalva az első helyet. Az ilyen emberek száma elég nagy, így a legtöbbször sor nem is alakul ki, csak tülekedés. A metróra való várakozás és a beérkezett metróba való bejutás esetét már említettem.

Ha sok ember próbál aludni, mindig akadnak olyanok, akik nincsenek tekintettel másokra, úgy érzik, nem élték ki magukat napközben, és hangos beszélgetéssel zavarják a többség álmát. Ilyen esetekben mindig azt gondolom, hogy a kínai igen hangoskodó egy nép. A „Kérem, fejezze be!” felszólításra a válasz: „Ez egy nyilvános hely, azt csinálok, amit akarok.”

Kínában sokkal jobban becsülik az időseket, mint Magyarországon. Ha egy idős lép fel a buszra, vagy a metrón próbál utazni, nem kérdés, hogy átengedik-e a helyet neki. A legtöbbször a jegyárusok is felhívják az utasok figyelmét, akár személyeket is felszólítva, hogy adják át a helyet.

Kommunizmus

Uttörőnyakkendő a hóban

Azt hiszem, hogy ez a legérdekesebb kérdés Kínával kapcsolatban. Igen eltér a kép, amit itt látok, és amit kiutazásom előtt gondoltam, hogy látni fogok. Ahogy korábban említettem, úgy gondoltam, ha kijövök, visszautazom a hatvanas évek végére, és átélem azt a kommunizmust, amit a szüleim éltek át. Időutazásban nem volt részem, mert amit itt látok, az más, mint amire gondoltam. A hétköznapi életet, Magyarországgal ellentétben, nem befolyásolja a politika.

Ami mérvadó, az a piacgazdaság. Majdnem mindent a piacgazdaság irányít, néhány dologtól eltekintve. Ilyen kivétel a munkanélküliség kérdése. Ha valakinek nincs munkája, akkor új munkakört találnak ki, hogy neki is legyen. Így van munkája az étteremben a légycsapási feladatokkal ellátott dolgozónak, a liftes lánynak, akinek a feladata, hogy megnyomja a megfelelő gombot, a megszámlálhatatlan mennyiségű őrnek, akik a rendet vigyázzák, az üzletek hihetetlen mennyiségű eladójának.

Úgy vettem észre, hogy az oktatásban még mindig érvényesül a kommunizmus. A kínai oktatást összehasonlítva az izraelivel a különbség nem nagy. Mind a kettő militáris, és mindkettőt befolyásolja a politika.

Ahol a legjobban érezhető a kommunizmus, az a sajtó. Bármit olvasunk, rádiót hallgatunk, tévét nézünk, mindig kiderül, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, és minden csak fejlődik, panaszra nincs ok, sem Makaó sem Hongkong, sem Tajvan nem független, mert csak egy Kína létezik. Bár sokan azt gondolják, hogy a kommunizmus nem lehet jó egy országnak, én úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben ez a legjobb megoldás Kína számára. Ha minden a kínai emberek szavazatától függene, az ország szétesne. 1.3 milliárd kínai sokféle elképzelése nem igazán megvalósítható.

Szegénység

Bár minden nagyon szép és minden nagyon fejlődik, a szegénység még mindig erősen jelen van az országban. A nagyvárosok kivételével nagyon sok ember él nyomorban. Sokan dolgoznak éhbérért, hogy eltartsák magukat és a családjukat. Sokszor nem is kell kimenni a nagyvárosból, elég, ha csak a főutcáról letérünk, és egy kis utcában elkezdünk sétálni, egyből a gettóba kerülünk.

Ahogy a világon mindenhol, Kínában is vannak kéregetők, de nincsenek többen, mint más országokban. Bár akadnak kivételek, nem agresszívabbak, mint más országokban.

<< Vissza az előző oldalra | Következő oldal >>