A Wattay család

Kiskőrös a Wattay-uradalom területét képezte, így a földesúrnak hívására és engedélyével települtek be a helység lakosai. A török hódítás idején elpusztított, csaknem lakatlanná vált Kiskőrös ettől kezdve éledt újjá és folyamatosan gyarapodva a környék legnagyobb településévé vált. Ki is volt ez a pusztaságot benépesítő család?

Az ősi kiterjedt család nagy kiterjedésű birtokai az évszázadok során Pest, Nógrád, Heves és Szabolcs megyében halmozódtak fel. Vagyonukat számos faluból, pusztából álló uradalmak alkották A jobbágyok ezrei tartoztak joghatóságuk alá A család története szerves részévé vált a magyar nemzet történetének. Árpád-házi I.ANDRÁS király (1046-1060) koráig nyúlik vissza a család eredete. Szép számmal voltak köztük kiemelkedő harcosok, hadvezérek, alispánok, táblaírók. Megtaláljuk őket a török elleni harcok fontos eseményeinél, Bocskai fejedelmi udvarában, a törökországi Héttorony rabságában, és leányágon is számos más család örökölt a Wattay-birtokból. Rokonságba kerültek például a nagyhírű gróf Teleki családdal is, amely egykor erdélyi fejedelmet is adott.

A Wattayak címerét találjuk többek között a patinás sziráki kastély homlokzatán is Székesfehérvár egyik legszebb köztéri szobra Wattay Ferenc várkapitányt ábrázolja. A Wattay család irattára a levéltárban 413 cm iratfolyómétert foglal el Az ősi, óriási irathalmaz az életerős Wattay család sok évszázados életének és bizonyára a letűnt idők kultúrájának is nagy "temetője". Megfelelő "ásatással'" szakképzett kutatók búvárkodásával felszínre hozhatók lennének a bennük rejlő nemzeti kincsek. A Mohács előtti oklevél - melyet különböző időben, különféle vitézi tetteiért kapott a család az egyik legértékesebb 1V. (Kun) László király Solymár községet 1288-han Wattay Istvánnak adományozó latin irata.

Az 1500-as években Wattay Ferenc, a kiváló katona, író, festő és költő szabad idejében lúdtollat ragadott és megörökítette az akkor már több száz éves család történetét "Vett kezdetet az e Nemzettségemnek Eredethy, eg, Nemes Falurull Watharull ky Egertwll keth mertföldnyire Kereztes feleöll uagion, honnan en ob Athyam az az Athiamnak az Atti, Watthay Ferenz, az ő ottualó nemes Jozagahul ki hudosuan zolgalattra adta uolna magatt ... " Azaz: vette kezdetét az én nemzetségemnek eredete egy nemes faluról, Vattáról, ki Egertől két mérföldnyire Keresztes felől vagyon, honnan az én jobbatyám (nagyapám), azaz apámnak apja Wattay Ferenc, az ő ottvaló nemes jószágából kibujdosván, szolgálatra adta volna magát és választotta magának feleségül

Nagyvágon Wághy György fiának Miklósnak, törvénytudó mesternek leányát Wághy Zsuzsannát. A kiváló vitézt hősiessége jutalmául kinevezték Kapuvár, Léka, Strisnyák és Velike főprefektusának (azaz főkapitányának) Ezután a család története miként az országé is szűnni nem akaró csatározások sorozata. Bár Ferenc a "Thewrewkwk" (törökök) szövetségesének, János királynak híve, mégis menekülnie kell a Bécs alá vonuló, a Wattay birtokot kifosztó és fölgyújtó, a szövetségi hűséget semmibe vevő törökök elől Kapuvárra Lőrinc fia előbb a kassai püspökhöz szegődött, majd nemesi apródként Erdélybe ment a fejedelmi udvarba. később Léva, Szitnya, Csábág és Murán váránál harcolt. Csesznek várában telepedett 1e Az ő Ferenc fia kezdetben Sopronban tanult majd a tihanyi várban szolgált. Innen - a család később egyik legnagyobb, szinte legendás hírűvé lett egyénisége, akkor még 17 éves ifjú - a dunántúli főkapitány. Nádasdy vezetésével Győr, Besszprém (Veszprém), pápa katonáival együtt indult el télen a Balaton jegén Koppány várának sikeres megvételére később szüntelenül és váltakozó szerencsével portyázott a török ellen és igen súlyos sebeket szerzett .

Wattay Ferencnek a gyakran díszes paripákat ajándékozó édesanyja "jó, vénsége korában", 58 évesen halt meg. Ferenc Győrből különleges küldöttség élén Nagyváradra ment Bocskai István udvarába, akivel női ágon a család rokoni kapcsolatban állt. Amikor visszajött, Révkomáromból kiindulva visszafoglalta a töröktől Veszprémet, (Vár-) Palotát, valamint "az ingovány és sziget várost" Székesfehérvárt. Ezt követően menekülés közben nyergestől lefordult a lováról és a budai pasa csapatai "általmenvén rajtam, csak az Isten tarta, hogy minden lelkömet, bélemet ki nem tiprák a lovasok". E súlyos sebeiből is fölgyógyult és Csesznek várában kapitányhelyettes lett. A Győrt elfoglaló török ellen a Duna tulsó partján akadályozta, hogy az ellenség át ne jusson a túloldalra, s gondoskodott róla, hogy "a tatárok közül sok ezer megivá a Dunát" (belefulladt). A küzdelemben azonban egy török "nyílvesszővel a balogi lában általlövén, száram csontját is meghatván".A csonttörésből Szombathelyen gyógyult föl, és (Magyar) Ovárba ment a

Győrből kiszorult magyar seregekhez Bécset védeni a török ellen. Ott "huszonöt lóra való hadnagyságra" fogadták föl, s igen jól élt. "Nemcsak a vitézlő népnek, fő és vice kapitányoknak, de még a menyecskéknek is kedvökbe jutottam" ......

Pozsonyi és sárvári küldetése után részt vett V árpalota, Tihany, Vázsony, Gesztes és Veszprém visszafoglalásában, a török elleni harcban. pápa várában a franciák vasra verték, mert kémet sejtettek benne. Tizenöt nap alatt elreszelte egyik bilincsét, és az utána zúdított golyózápor ellenére sikerült megszöknie "az én Krisztusom gondviselése által". Marcaltőnél a másik lábáról is sikerült eltávolítania a bilincset, melyet addig kézben cipelt súlyos teherként. Első felesége pestisben halt meg, s óriási vagyont hagyott rá. Wattay Ferenc második felesége ugyancsak Wághy Zsuzsanna nevet viselt, mint száz évvel korábban a nagyapjáé. Rövidesen kinevezték Székesfehérvár helyettes parancsnokának. Mivel a földúlt földeken közelebb nem lehetett embereket találni, ezért Keszthely környékéről toborzott építőket a vár megerősítéséhez. Ezer védő az Alföldről is jelentkezett nála az otthonaiból elűzött hajdúk közül. A többszörös túlerőben levő törökök előtt a vár német parancsnoka föladta Székesfehérvárt a magyarok megkérdezése nélkül, a szabad elvonulás ellenében. A törökök az ígéretüktől eltérően öl ni kezdték az elvonulókat. Wattay néhányadmagával hősiesen ellenállt, de bordatörést szenvedett. A török táborban 12 öltéssel összevarrták "1apockájának" sebét, majd megbilincselték és Budára, később Nándorfehérvárra vitték

Ott török ruhát szerzett és megszökött. Egy csónakban 5 nap alatt a Temesig hajózott le, ahol a rácok meglelték és törökkézre juttatták. A temesvári várbörtön lakója lelt. A lehetetlent nem ismerő élni akarása szabadította ki. A mennyezetem át szökött meg, noha a padláson nyolc török katona aludt. Pokrócokból készített kötélen ereszkedett le a Temes töltésére. Bár egyik lábát bilincs húzta. mégis átúszta a folyót a törökök üldözése közepette, majd kertekben, erdőkben napokig bolyongott. A hosszú, kimerítő futás után a fáradtságtól 2 napig aludt egy út mellett. Amikor felébredt, fölült, hogy az őt csípő legyeket és hangyákat lerázza magáról. a véletlenül arra haladó törökök ismét foglyul ejtették, és vasra verve előbb Temesvárra, Nándorfehérvárra, majd Szófiába és végül Konstantinápolyba vitték. ahol 60 magyar fogolytársával együtt a hírhedt Jedikula (Héttorony) börtönbe zárták.

Itt írta meg élete viszontagságos történetét, "Istennek rettenetes csapásait", két szerelmes társa (felesége) hamar egymás utáni elvételét, kétszeri rabságát, négyszeri csodálatos szabadulását, újbóli elfogatását stb..... "De mindenekbwll cziak azt mondom legien Én Istenöm Zentt. Akaratodd zerentt cziakad Zent lelköd az békeség thwrésre hiszen hizonnal ol kegielmes lstenemnek lennj, hogi hallgattuan meg zahaditaz meg es meg adod az en eluett Tarsamall latnoom".... azaz: De mindezekből csak azt mondom, legyen én Istenem szent akaratod szerint, csak add szent lelked a békesség tűrésére, híven bizonnyal oly kegyelmes Istenem legyél, hogy hallgatván megszabadítasz és megadod az én elvett társamat látnom....... " Írtam en Vathay Ferentz az enn kezemmel 1. Feb-holnaphan, Anno 1605 ... fedikuláhan itt tartózkodásom emlékéért és időtöltésért búslakodó bánatim között".

Hogy onnan hogyan szabadulhatott meg, és jutott haza abból a börtönből, amelyben a történelem folyamán a legkiválóbb magyarok ezrei pusztullak el, azt esetleg a családi irattárban folytatott további kutatás után tudhatnánk meg pontosan. Csupán sejtjük, hogy családjának tagjai pénzért kiváltották. Abban az időben ugyanis a török császári udvarban jó üzlet volt a gazdag magyar foglyokkal való kereskedés. Wattay Ferenc életéből is láthatjuk, hogy évszázadok során a magyar nép leírhatatlanul sokat szenvedett. Egyrészt a török fosztogatás, pusztítás, a nép rabságba hajtása, másrészt az osztrák császár állal összeszedett európai zsoldosok, söpredék katonaság lelketlen rablása miatt. Ismét máskor éhínség és járványok sorozata tette elviselhetetlenné őseink életét. V érzett a háborúkban, a végvárakban. Ha idejében nem menekült, nem bujdosott el erdőkben, nádasokban, bizony gyakran előfordult, hogy jószágait, jobbágyait vele együtt hajtották el a keleti rabszolgavásárokba. így néptelenedett el akkoriban a magyar Alföld,

Az ország nyugati felében a bécsi császári önkény irtotta a magyart. Erdélyben se sikerült mindig megvalósítani a nemzetmentő politikát. Csoda-e, ha ilyen körülmények között őseink nem tudtak a jövőbe tisztán látni, és hol a császárhoz, hol a törökhöz fordultak segítségért aszerint, hogy az adott pillanatban honnan remélték a távolról sem önzetlen segítséget. A kiváló író és katona kései unokáját, Wattay Pált a Losoncon székelő Pest vármegye tanácsa 1681-ben alispánjává. választotta. 1686-han Budavár visszavívásánál, majd a török kiűzésében a család több tagja is kitűnt vitézségével, és ezért 1691-ben elnyerte az uralkodó 1. Lipót császár elismerését; a címeres nemeslevelet és a meglévők mellé további 45000 hold földet. így kapták meg Kiskőröst és 6 pusztáját. Ezek a következők: Cebe, Csengőd, Kaskantyú, Kisbócsa, Tabdi, Tázlár. Amikor 1701-ben a Wattay család losonci és pomázi ága a vagyonon megosztozott, Kiskőrös és környéke a pomázi ághoz tartozó Wattay Jánosé és Istváné lett. Hatalmas birtokuk északi határa Fülöpszállás volt, nyugaton a káptalani birtok, Akasztó és Kecel, délen Soltvadkert, keleten a Bugaci puszta.

A Wattay család címere

Az adománylevélen látható Wattay-címer. kék pajzs alján zöld hármashalom,a fölötte könyöklő kar nyílvesszőt tart. A pajzs fölötti sisak koronájából szarvas ágaskodik. A foszlányok: arany-kék, ezüst-piros.

János és István birtoka azonban a család többi tagjának birtokához képest nem volt különösen érlékes, részben mert homokos, sovány talaj volt, részben, mert tetemes adósság terhelte.Az adományozó okiraton ugyanis Tázlár pusztának, Kiskőrös pedig erdőnek van föltüntetve.Hazánk legnagyobb homokvidékének csaknem a közepén, Duna-Tisza közi hátság nyugati peremén elhelyezkedő alacsonyabb vizenyős helyeken hatalmas kőrisfaerdők sűrűsödtek. Ezek tisztásain legeltette állatait a török kiűzése után az erdőkből, nádasokból visszaszivárgott, igen gyér valószínűleg alig néhány tucatnyi lakosság.

Ez a területre nézve hatalmas birtok továbbá azért se volt különösen nagy értékű, mert zálogos birtok volt, adósság terhelte. A család ügyei nagyon zilállak leheltek, mert a jó szervezőképességű és erélyes Wattay János 1697-tőI többször is járt Bécsben a birtokügyeinek rendezése végett. Egy-egy ilyen útja hetekig, hónapokig is eltartott. pénzes zacskóját bizony többször is alaposan meg kellett töltenie, mert - mint írja 50...1OO aranyat is adott egy-egy alkalommal bizonyos személyeknek. A hatalmas pénzeket bizonyára a jó összeköttetéssel rendelkező udvari emberek tették zsebre, akiknek közbenjárásával a család vagyona ha nem is gyarapodott de birtokviszonya a Wattayak kívánsága szerint rendeződött.

A család ősi fészke Pomázon volt, szerény kúriában. Ott volt az uradalmi számvevőség is. Fiskálisa azonban Pesten lakott, s bizonyára mások ügyeinek intézését is végezte. A pomázi ág földjei Pomáztól délre majdnem az egész Duna mentén húzódtak. Ezen belül Jánosé volt a legdélibb rész. A család losonci ága katolikus, a pomázi ága evangélikus volt. Valószínűleg még Wattay Pál vásárolta meg Pest határában a Rókus kápolnával szemben azt a házhelyet, melyen épült sárga épületek utolsó részét 1939-ben bontották le a mai Rákóczi, Vas és Gyulai Pál utca által határolt területen.

János Tázlárért évente 10 tallért, a "Kis Kőrösi puszta erdőért" 13 tallért kapott a bérlő Gyökér Tamástól. Ez akkor összesen 46 Rhénus forintot lett ki évente, melyet teljes egészében átadott hitelezőjének, Tegzes Jánosnak, a halasi kunsági kapitánynak egészen 1723-ig, amíg a tőle korábban fölvett adósságát neki le nem törlesztette. Kiskőrös település létrejötte Wattay János természetes igényével magyarázható. A kapott hatalmas földterületet hasznosítani, művelni kellett, ehhez pedig munkáskezekre volt szükség. Ezért hozatott oda mintegy 700 főnyi telepest a földművelésre a Felvidékről, Árva és Liptó megyéből 1717-l719-hen. A közismerten hithű evangélikus Wattayak birtokára a "cuius regio, eius religio" elv alapján (vagyis amilyen vallású a földbirtokos, olyan vallásúak lehelnek a jobbágyai is) Kiskőrösön eleinte csak evangélikus családok telepedhettek le

Köztük is előnyben részesültek a Felvidéken háttérbe szorítottak. A község telepítő levelét (1718. május 19-én kelt) Pesten írták alá Wattay János és István. 1723-tól már évente 100 tallért és két pár csizmára való karmazsinbőrt fizetlek summapénz nevű adó címén az uraságnak a kiskőrösiek. Tázlár bérletét valamely gazdasági vagy pénzügyi ok miatt azonban elveszítették, mert még mindig csak 18 Rhénus forintot akartak érte fizetni a földesuruknak. A jobbágyoknak juttatott telek alacsony értékére abból lehet következtetni, hogy érte az uraság évente mindössze 10-20 tallért kapott telkenként, esetleg még csizmához való karmazsinbőrt vagy kész csizmát is, ritkán 1-2 vég abaposztót (szűrnek való posztót). A természetbeni járandóságot azonban az uraság nem raktárra gyűjtötte, hanem azért katonákat tartott el a török elleni harcokra, majd uralkodójának szolgálatára. Ezekben a szo1gálatokban valószínűleg a későbbiek során is részt vett a család egy-egy tagja. Őseiktől eltérően ők azonban már vagy nem érdemeltek ki újabb birtokot, vagy elszánt magyarságuk miatt nem élvezték a bécsi udvar bizalmát, mert további vagyongyarapodásról nem tudunk. Azt se tudjuk, hogy 1785-ben II. Józseftől milyen "érdem" alapján kapták a vásártartás jogát Kiskőrösön. Wattay János á11al a korrupt bécsi hivatalnokokhoz zacskó számra hordott arany is olyan nagy mennyiségű lett évek, évtizedek folyamán összesen mintegy 30000 aranyat osztott szét az udvari emberek között, hogy annyiért talán vétel útján is megszerezhette volna vagyonát. így bizony a hősies harcok árán szerzett birtok már nem is tűnik olyan olcsónak, mint azt az adományozás időpontjában gondolták.

A Wattay-birtok

1723-ban kétujjnyi vastag könyvet töltött meg a Wattay János által összeírt és diktált hatalmas családi vagyon, amelyet vitézsége jutalmául vagy benősüléssel szerzett a Wattay család pomázi ága, mely rendíthetetlen evangélikus volt. Az általuk odahívott munkások is kizárólag az uraság hitét vallották. Érthető tehát, hogy számukra a kalocsai érsekség vallási előítéletéből a vallásháborúk idején csak a mocsár kellős közepén engedélyezte a templom építését. Az ősök a Kárpátokban kitermelt, a Vágon és a Dunán leúsztatott vörösfenyő szálfák százaiból készített alapozással a mocsár közepén mégis fölépítették a környék máig is legerősebb templomépületét. Bár a Felvidékről letelepülők "tótok" voltak, a Wattayak gondoskodtak a magyarokról is, sőt részükre külön magyar evangélikus alapítványt is tettek.

A szlovákok gyors elmagyarosodása révén később a két egyház egybeolvadt. Amíg ez nem következett be, Wattay kötelezte az idegen ajkú letelepítetteket, hogy magyar nyelvű istentiszteleteket is tartsanak, gondoskodott az iskolában a magyar nyelv tanításáról is. A magyar tanító teológus volt, és külföldi útjaira a kiskőrösi tanítói fizetéséből takarékoskodott. Az előrelátó kiskőrösiek a környékbeli magyar falvak iskoláiba is elküldték gyermekeiket a magyar nyelv tanulása végett, mert a kereskedelemben és az urasági tiszttartóval való kapcsolatukban ennek nagy hasznát látták. Volt idő, amikor a fagy miatt nem volt rozstermés. Akkor az uraság tavasszal, hogy a lakosság ínségén enyhítsen a csonthalmi dűlőben levő szántóföldjét ajánlotta föl a tavaszi vetemények alá, s ennek árendáját pedig a magyar egyházi alapítvány gyarapítására fordította. Kell-e ennél jobb bizonyság arra, hogy a község földesurai a nép baját megértő, humánus gondolkodású emberek voltak. A Wattayak hű magyarok és rendíthetetlen evangélikusok voltak. Bár a katolikusokat nem szerették, de egyházukat mégis földadománnyal támogatták.

Az 1807. Szent Mihály havának (szeptember) 23-án tartott családi tanácskozáson megtiltották a község elöljáróságának idegenből jöttek további letelepítését. E tilalmat azonban inkább csak a katolikusokra alkalmazták. példa erre a hajdúságból jött református Kállaiak esete is, akinek a letelepedését földbirtokkal támogatták. Ezek után néhány adat segítségével tájékoztatást nyújtunk a környék gazdasági fejlettségéről s a Wattayak jövedelméről. Az uraság részére befolyt jövedelem a kaskantyúi kocsma után 530 forintot, a kiskőrösi szárazmalomért 230 forint, a mészárszékért 200 forint, bárány- és méhdézsmáért 400 forint, a Szűcsi pusztán lévő szőlők után 3000 forint, a görög boltért 30 forint.

A családnak a múlt században élt feje már nem volt sem csatákban hírnevet szerzett katona, sem gazdasági ügyekben jeleskedő egyéniség. Ezért - az akkori szóhasználattal élve - "házi zsidója" volt, aki anyagilag is biztos támaszt jelentett számára, ugyanakkor jómaga is jócskán megtalálta a számítását. Ez a személy Rosenfeld Márkus volt, aki a kiskőrösi "Morgókért" (három csárda viselte ezt a nevet) 405 forintot fizetett Wattaynak, továbbá a haszonbérleti szerződés tanúsága szerint az uraság házához ragasztott épület, vagyis a nagyfogadó használatáért, boltért, istállóért, vas-, ló-, só-, gyertya- e s szappan árusításáért 500 forintot. Ebben az épületben bérelte Petrovics István is a mészárszéket, de mivel a mellette levő lakás főbérlője Rosenfeld volt, ezért ő a szemközti, Petőfi szülőháza néven ismert, Makovinyi Márton borbélymester házában lakott. A község népe Rosenfeldnek fizetett a pálinkafőzési engedélyért 100 forintot, a két malomért 40 forintot, 30 öl fáért 240 forintot stb.

A család gazdasági viszonyainak akkori helyzetét tükrözi az 1817-bő1 származó néhány adat: A Kiskőröshöz tartozó belső jobbágytelkek összessége 282 magyar hold; szántóföld 473 magyar hold (mely egységenként 1200 négyszögöl), kenderföld 17 hold, szőlő 175 hold. Később a Wattay uraság egyre szegényebb, a város viszont egyre gazdagabb lett. 1838-ban szerződésüket már így fogalmazták: "Alulírott mi Kis Kőrös Várossa Bíráji és Elöljárójí ugymint helybeli Uradalmi Királyi Haszonbérletek Haszonbérlői ki adjuk suhárendába (albérletbe) Vadkerti izraelita kereskedő Berger Józsefnek és a helyben lakozó Heisler Gáspár izraelita kereskedőnek....."

A mészárszékről szóló szerződés a következőképpen szólt: "Alulírottak egyrészről mi Kis Kőrös Várossa Bírája úgy mint helybeli uradalmi Királyi Haszonélvezetek haszonbérlője kiadjuk suhárendába id. Viczián János helybeli lakosnak a Nagy Vendég Fogadó Épületben levő Mészárszéket azzal kapcsolt javakkal egyetemben u.m. a vágó széknél levő egy szoba, konyha, kamra, s padlásból álló lakást, egy külső kamrát, mintegy 10 Darab Marhára szolgáló istállót, jégvermet és tíz hold kaszálót három egymás után következő esztendőkre a következő feltételek alatt: u.m. 1. A Suhárenda kezdődik 1842-ik Január első napjával és végződik 1844-ik December utolsó napjával. 2. Esztendei árendális Summa lészen 220 f 24 krajcár. 1 mázsa marhahús és 1 mázsa faggyú." A földesúr és a lakosság kapcsolatát tükrözi az alábbi rendelkezés is: "A szüret idejét az uraság, vagy tisztje szabja meg. Ez előtt termést hazavinni még kosárban sem szabad. Először a dézsmát kell kivenni. Egy fő pásztornak házat kell építeni.

Hegyibírót kell tartani, aki dézsmát nem fizet. A büntetés pénz 1/3-a a hegyibírót illeti. A szüretel három nap alatt el kell végezni" írja az egykorú urasági rendelet. Az az óriási földbirtok, melyet a Wattay család közös kezeléssel egy évszázad alatt fölvirágoztatott, a családi tanács 1817-i határozata szerinti földosztás után néhány évtized alatt a fölismerhetetlenségig szétaprózódott. 1847-ben az egykori Wattay-birtokon már 70 telket tartottak számon, melyen 1027 zsellércsalád lakott. Az 1817-i birtokmegosztás értelmében Kiskőrös területe Wattay Ferencnek és György fiának jutott, akinek 4 lánya volt. Ezért hamarosan további négy részre oszlott a bírtok. A legöregebb lány gróf Teleki felesége volt. Övék volt az 1. kerület, az akkori elnevezés szerint paléta, a Kossuth Lajos utca déli felétől a Petőfi utca északi oldaláig. A második leány férje Okolicsányi volt. Ők örökölték a 11. kerületet a Petőfi utcától a Pozsonyi utcáig. A harmadik leány férje Kuhinyi volt. Övék volt a Pozsonyi utca és Kassai utca közti 11 1. kerület.

Végül a negyedik leány a Soós urasághoz ment feleségül. Övék volt a Kassai utca és Kossuth Lajos utca közötti földterület, vagyis a 1V. paléta. Kiskőrösön a nevezetes országgyűlési határozat előtt négy évvel, már 1844-ben megkezdődött a jobbágyok fölszabadítása. Az egykorú írás szerint ebben az évben báró tóth-prónai Prónay Ferenc a 15 telkén élő 24 jobbágycsaládnak összesen 2000 pengő ezüst ellenéhen örökváltságot adott. 1841-hen a későbbi szabadságharcban a magyarok oldalán harcoló Gynyon Richárd tábornok felesége. majd 1846-han gróf Teleki Józsefné Cebén 190 hold földet adott a város lakosságának szőlőültetésre. Feltételek:

"A Szűcsi Erdő melletti homokos területet és Cebét Kis Kőrös lakói beültethetik szőlővel. Ezért 6 egymás utáni évben holdanként 1 kaszás és 1 gyűjtő napszámot fizetnek. Minden gazda köteles a kiosztott földet fölsáncolni (árkolni) és akácfával beültetni, a jövő ősszel pedig fölfordítani és jóféle vesszővel beültetni. A jó szőlők közé gyümölcsfákat ültetni nem szabad. Aki szőlőjét elhanyagolja, attól elveszi az uraság és másnak adja." A földbirtokos családoktól Kiskőrös város és lakossága 1866-ban valamennyi földet és földesúri jogot megvásárolt. Ezek zömében legelők és homokos talajok voltak a mai vasútállomástól keletre egészen Orgovány határáig. A számtalan kisebb-nagyobb tételből adódó vételár összege mintegy 200 000 aranyforint volt. Ezt akkor tudjuk igazán értékelni, ha összevetjük néhány akkori fogyasztói árral: 1 pár csirke ára 4 krajcár, egy ló 50...70 forint, egy hízott ökör 75 forint volt.

Megismerve a család történetét, tudjuk, hogy a Wattayak sem voltak mentesek az emberi gyarlóságtól, ma úgy is mondhatnánk: "politikai tévelygésektől." Rendi-nemzeti tisztánlátásukat bizonyára gyakran elhomályosította a mindenkori uralkodóhoz való hűségük. A család történetének árnyoldalait nekünk évszázadokkal később könnyű észrevennünk, de lépéseik a maguk korában hátha nem is lehettek mások. Ők azért mégiscsak elsősorban szorgalmas és bátor magyar emberek voltak, akik a hazájukhoz és népükhöz községükhöz és egyházukhoz való hűségről és áldozatokról számos bizonyságot tettek.

A nemzeti érzés bizonyosan erősebb volt bennük az uralkodó iránti hűségnél. A család a birtokos köznemesség leggazdagabb rétegéhez tartozott. 1gaz, eleinte többször föl is szólították a családot, hogy kérje a grófi címet, mert a király ezt bizonyára megadná. A család azonban mindig tartózkodott e magas kitüntető címtől, inkább birtokadományt fogadott el. Talán azon a nézeten voltak, hogy egyszerű köznemesként megmaradhatnak meggyőződésükben és hitükben, de ha főnemesekké válnak, már nem térhetnek ki az uralkodóknak és gondolkodásbeli előírásai és elvárasai elől. Országunk történetében sokszor találkozunk gonosz, rabszolgasorsot nyújtó gonosz földesurakkal. De az alatt a l 50 év alatt, amíg a Wattay család mondhatta magáénak Kiskőröst, a nép és az uraság között egyetértés, jó viszony volt. Komoly ellentétekről sem följegyzések, sem a szájhagyomány nem tesz említést. emberséges bánásmódjukra világít rá, hogy birtokukon viszonylag kevés volt a jobbágytelek. Nagyobb részét bér beadták, elsősorban helybelieknek. A lakosság kulturális igényeinek kielégítéséről mindig a kor színvonalának megfelelően gondoskodtak. A lelkészeket és tanítókat az uraság fizette, a lakosságnak ehhez nem kellett hozzájárulnia. Másfélszáz éven át még a katolikus lelkészt is fizették, noha szolgáltatásaikat soha nem vették igénybe. A Wattay család legtöbb tagja az utókor szeméhen mégiscsak tiszteletet ébreszt.

Ahhoz a jómódú középnemesi réteghez tartoztak, amelyről lllyés Gyula megállapította: a 18- 19. században "Ok képezték a nemzet derékhadát, ők hordozták az ország fő terhét." A felsővattai Wattay család földesúri hatalma Kiskőrösön az 1848-as törvények értelmében megszűnt. A birtokos jobbágyság fölszabadult, és tulajdonjogot szerzett magának azokon a földeken, melyet ősei másfélszáz éven át szorgalmasan műveltek, és ezáltal nemcsak a saját, hanem a nemzeti vagyont is gyarapították. A városnak azonban ma adóssága van az életét és vérét évszázadokon át a haza szolgálatába állító, és ennek következtében Kiskőröst és határát is birtokló Wattayakkal szemben. Emléküket egykor a család tagjairól elnevezett paléták (kerületek), illetve azok főútvonalai: a Wattay, a Teleki, az Okolicsányi, a Kuhinyi és a Soós utcák nevei őrizték.

Ma csak egyetlen új utca viseli Wattay nevét, és emléktábla van az evangélikus templom középső bejáratánál. Méltó lenne hozzánk, s ezt kívánja lokálpatriolizmusunk is, hogy mi késői utódok is valamilyen formában emléket állítsunk nekik, mert a törökök kiűzése után az elpusztult település helyén az új Kiskőröst mégiscsak a Wattayak alapították.

Vissza az előző lapra