Mr. Bean


Bab Úr a Rekeszizmok Réme



Eredeti verzió

Mr. Bean akcióban

 

Tíz évvel ezelőtt láthattuk őt először Antal Imre showjában, a Szeszélyes évszakokban. Fénykúp vetült a macskakőre, és rövid szünet után az égből lepottyant valami. Pillanatokig - amig feldogozta az eseményeket - a földön feküdt. Majd megrázta magát, körülnézett, és egy gyengeelméjű arckifejezésével kikacsázott a képernyőről, hogy aztán megkezdje mindennapi ámokfutását. Ő Mr. Bean, magyarul Bab úr.

Már a kezdő képsorból is sok minden kiderül. Egyesek szerint abból, hogy Bean fénykörben ér földet, miközben anygyalok kara dalol, arra következtethetünk, hogy ő maga is az égből kitagadott, bukott angyal, aki azért jött közénk, hogy bennünket itt a Földön megnevettessen. Vagy pedig azért, mert egyszerűen rosszul lépett odafönn, és leszédült.

 

Mások szerint viszont szó sincsen bukottangyal-elméletről, Mr. Bean mindössze egy szerencsétlen idióta.

Egy azonban biztos: Mr. Beannel szemben senki sem marad közönbös. Az emberek vagy szeretik és rajonganak a Rowan Atkinson által megformált karakterért, vagy hevesen tiltakoznak ellene. Langyos, "nekem mindegy" állásponton senki nem marad iránta. Aki ért valamicskét a Show-bizniszhez, tudja, hogy ez az igazi siker jele, föleg a humoristáknál.

Humoros Bean

 

A humoros szó az ókorból származik, és testnedvet jelent. Könnyen rájöhetünk, hogy a régi idők emberei is tudták már, hogy a nevetés, sőt, az önmagunkon való nevetés, nem csupán a komédia kísérője, hanem a túlélés fontos eszköze. Aki képes szívből mosolyogni, jóízűen kacagni, hatalmasakat röhögni vagy vinnyogva fetrengni, az gyakran gond nélkül veszi az akadályokat.

Min is nevetünk pontosan? Ezzel a kérdéssel humoristák és pszichológusok hada foglalkozott, de megnyugtató választ senki nem tudott rá adni. Ahány ember, annyi felfogás a mulatságosról. Legtöbbször "bejön" a poén, ha az élethelyzetet teljesen más közegbe helyezzük, és kialakul a kiadós félreértés, például sötét szobában szerelmet vallunk a saját anyósunknak. Erre épülnek a századforduló bohózatai. A XX. század második felében azonban hódítani kezd az az abszurd humor, amikor az előadók görbe tükröt tartanak elénk : Minden a feje tetejére áll. Ebben a helyzetben sokkal élesebben kivehetjük saját hibáinkat és lényünk nevetségeségét.

 

Nos, a Rowan Atkinson által megformált figura egyesíti magában az összes elemet : gumiarcú bohóc, akiben néha mi is magunkra ismerhetünk, ahogy meztelenül szaladgál egy szállodában avgy az utcán, esetleg hírtelen belebújik egy postaládába, és onnan néz megszeppenten.

Angol Bean?

 

A köztudatban az angol humort eleinte a kímért, frakkos urak favicceivel azonosítottuk. Mára a kép jóval tágabb. Galla Miklóssal szólva angol humor az, amit angol emberek találtak ki. Más szempont szerint nem is lehetne egy kalap alá venni az intelligens és tehetséges Monty Pyton csoportot a kedves, szexmániás öregúrral, Benny Hillel. Mr. Bean egyikőjüknek sem örököse, sőt, egyáltalán nem is hasonlít rájuk.

Sajátos stílusa az ügyefogyottságr épül, és persze csökkent értelműségre : ő a 007-es, de a szám nem a legyőzhetetlen titkosügynököt, hanem Bean intelligenciahányadosát jelöli. Jelleme is hagy maga után némi kívánnivalót. A végletekig önző, a betlehemező gyermekeknek megmutatja a csokoládét, ám aztán nem ad nekik belőle, hanem rájuk csapja az ajtót; ráadásul teljesen érzéketlen, az utána epekedő lánynak karácsonyi meglepetésként egy jegygyűrű dobozában ad át falba fúró tiplit. Gyerekesen örül az ajándékoknak, de bizalmatlan, tart mindenkitől: a szálloda portáján leadja még az ajtója kormányát is.

Bean tehát semmiképpen sem "angol humor"-ral nevetteti meg közönségét, mer poénjait éppúgy megértik Braziliában, mint Ausztráliában. Sőt, még Thaiföldön, Bankokban is. Rowan Atkinson egyik közeli barátja a következő jelenetnek volt szemtanuja a szexpiaci negyedben: egy bárban éppen erotikus műsor élvezett a nagyérdemű. A hölgyek felvonultatták a szerelmi praktikák széles arzenálját, ám szerencsétlenségükre a tévét bekapcsolva hagyták. Amikor pedig megkezdődött Mr. Bean műsora, a bár közönsége mindent elsöprő nevetésben tört ki. Az erotikus táncot be kellett fejezni, a lányok is rátapadtak a tévére és jóízűen nevetgéltek Rowan Atkinson csetlés-botlásán.

Privát Bean

 

Azt hihetnénk, Rowan Atkinson éppen oly ögyefogyott és nevetséges magánéletében, akárcsak a képernyőn. Pedig épp ellenkezőleg. A színész példás családi életet él. Amikor nem forgat, feleségével és gyermekeivel vidéki házában húzódik meg. Szabadidejét a tenisznek és a gokartozásnak szenteli. Gyors kocsikat is gyűjt, és cikkeket ír a CAR-ba, a brit autósmagazinba.

 

A sztár 1956-ban született. Gyermekkorát zsúfolt lakónegyedben tölti, ám apja gyakran kiviszi bátyjával a családi farmra. Magániskolába járatják, innen kerül először a Newcastle egyetemre, majd a híres-neves Oxford városába, ahol elektromérnökként diplomázik. Még a tanulmányai alatt találkozik Richard Curtisszel, akivel kabarétréfákat kezdenek írni, sőt elő is adják azokat. Egy másik egyetemi cimborájával rövid ideig komikuspárost alkot: Tony Blairrel elnyerik az "Év egyetemi humoristái" díjat. (A Tony nevű srác tetszési indexe ma elképesztő magasságban szárnyal Nagy-Britanniában. Nem véletlenül ő a miniszterelnök.)

Atkinson egy napig sem dolgozik elektromérnökként. A Hampstead Színházban helyezkedik el, és komédia-revükben lép fel, két év múlva pedig a BBC legendás "Ez aztán a kilenc órai hírek" című, fékvesztett humorú show-jában dolgozik A sorozat elnyer minden elképzelhető díjat, 1980-ban még az Emmyt is, amire manapság csupán az X-akták és a Vészhelyzet képes.A műsorral párhuzamosan Atkinson a Londoni Globe Színházban egyszemélyes kabaréval, hamisítatlan "one man shaw"-ban lép fel. A tomboló siker meghozza gyümölcsét: azonnal megválasztják "Az év legjobb komikus személyiségének".

A sikerszéria nem amarad abba. A Fekete vipera (Black Addler) című sorozat újra nézőcsúcsokat döntöget (Ebben az angol történelmen fut végig), de Atkinson filmszerepeket is elvállal. Játszik Sean Connery oldalán a Sohase mond, hogy soha címu James Bond-filmben, az Oroszlánkirályban a hangját kölcsönzi Zazunak, a Négy esküvő, egy temetés papjaként láthattuk a vásznon, utoljára pedig a Rat Race Üldözési Mánia című filmben láthattuk melyben olyan nevek is szerepelnek, mint John Cleese vagy
Whoopi Goldberg.

 

Mr. Bean karaktere 1989-ben született meg, és Atkinson úgy gondolta, nagy bukás lesza sorozat. Az első részek után azonban csodálkozva vette észre, hogy egyre többen azonosítják őt Mr. Beannel. Azóta bekerült a skatulyába, és nem is nagyon akar kimászni belőle. "Érzem, hogy öregszem..." - nyilatkozta, de még nem akrok szakítani Beannel. Ha majd úgy gondolom, abba kell hagynom, akkor majd szívesen játszanék olyan filmekben, mint a Holt költők társasága.

A Szexszimbólum Mr. Bean

 

Akármilyen furcsa, Mr. Bean figurályáért nemcsak a gyerekek, hanem a nők is rajonganak. Nyilvános fellépései óriási tömeget vonzanak. láttára az Atkinsont bálványozók nem ritkán hisztérikus jeleneteket rendeznek. Pedig nem kifejezetten ő a legnagyobb mácsó a földkerekségen. Ausztráliai bemutatkozásakor például grimaszolva, kezét-lábát összevissza rázva, idétlen arckifejezéssel szteppelt be a színpadra, majd a következő beszédet intézte a az összegyűltekhez:

"Ohó, khm... Au, juj, őőőőőő -izé.... Hm-hm, hát, nem vagyok a szavak embere."

Majd újra úgy tett mintha rájött volna a jól ismert Beanes rángógörcs. Mindezek ellenére a női testőrök szinte elaléltak Atkinson közelében.

Egy tizenkilenc éves diáklány így vallott Bab úrról: "Egyszerűen imádom! Őrült szexi, és egyre szexisebb. Olyan férfi, akit gyámolítani kell, mert még mindig a játékmackójával alszik. Ráadásul nagyon aranyos, és végletekig romlatlan."

 

A Bombaüzlet Bean

 

A brit pop- és rockzene exportja annyit hoz a költségvetésnek, mint a teljes szénbányászat, és a humoristák szellemi termékei szépen kamatoznak. Ami azonban Atkinson egész estés mozifilmjével, A Bean - Az igazi katasztrófafilmmel történt, valóban példátlan. Elérte a százmillió dolláros bevételi álomhatárt, mielőtt az USA-ban forgalmazni kezdték volna. Nagy-Britanniában a történelem legtöbbet hozó brit filmjeként ünneplik, egész Európában, de Ausztráliában is a 1998. év kasszasikere.

Külön érdekessége a filmnek, hogy Rowan Atkinson először mond Mr. Beanként összefüggő mondatokat, tehát megszűnik az eddigi szerencsétlenkedések némafilmjellege. A kritikusok, persze húzták a szájukat, a mozik előtt viszont kilóméteres sorok várakoztak.

Bean győzött!